„Olyan sokan jelezték részvételüket a rendezvényre, hogy idő előtt le kellett zárnunk a regisztrációt.” Polyák Albert szavai ezek, az NMI megbízott főigazgatója így nyitotta meg a budapesti, valóban az utolsó székig megtöltött Hagyományok Házában azt a hétfői konferenciát, amely a Cselekvő közösségek – Önfenntartó társadalom címet viselte. Polyák bevezetőjében arról beszélt, hogy a kultúra kapcsán ma igazából a cselekvés kultúrájáról érdemes szót ejteni.
Závogyán Magdolna, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára előadásában arról beszélt, hogy a legfontosabb kérdéseket bizony fel kell tennie a szakmának, mert más nem fogja. Szerinte arra kell a mai Magyarország kistelepülésén választ kapni, hogy a közösségi művelődés hogyan tud hozzájárulni a gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Szerinte fontos, hogy mindig figyelembe kell venni a helyi igényeket, a beágyazottságot, mert ha ez elmarad, akkor nem alakul ki közösség az adott településen és ez csak céltalan fejlesztéseket fog eredményezni.
Molnár György nemzeti integrációs és Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgató „jövőbe mutató kitörési pontnak” nevezte a kultúra fejlesztését, javaslata az volt, hogy az „érzékenyítést”, az igénygenerálást ne csak lokális szinten, Kárpát-medencei horizontban vizsgáljuk, fő célként pedig a munkahelyek teremtését és a piacbővítést emelte ki.
Dr. Mezei Dávid Csaba, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára arról számolt be, hogy a rendelkezésre álló mintegy 1200 milliárd forintot hogyan fogják elkölteni. Beszámolt a kabinet közelmúltban beállt paradigmaváltásáról, eszerint mostantól leginkább a versenyképesség elősegítésére költenének, valamint a munkahelyteremtésre és megtartására. Ezért – jegyezte meg a helyettes államtitkár – leginkább a kertészetet és az állattenyésztést emelte ki a kormány mint nagy munkaigényű tevékenységeket.
Dr. Csáky Gyopár, az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit (OFA) Kft. főosztályvezetője azt mutatta be, hogy a hálózat hogyan tud segíteni abban, hogy a szociális szövetkezetek fenntarthatók legyenek. Elmondása szerint alapkövetelmény az, hogy a szociális szövetkezetek elkötelezett vezetővel, közösségteremtő erővel és piacképes erővel bírjanak. De ezek mellett fontos tudatosítani, hogy ez tulajdonképpen egy vállalkozás, amely betölti azt a rést, amit egy közintézmény és a magánszféra nem tud kielégíteni.