A 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az életműdíjat a francia újhullám emblematikus rendezője, Agnés Varda kapta. A rendezőnő decemberben megkapta Rigában az Európai Filmakadémia életműdíját is, akkor adott interjút a Magyar Nemzetnek.
Megrázó érzés a semmiből a filmes világ közepébe belekerülni, de az volt a legfontosabb, hogy beszéljenek erről a filmről. Teljesítettük ezt a feladatot – mondta vasárnap este, a díjátadó után az MTI-nek Nemes Jeles László. „Nagyon komoly dolog, hogy a zsűrinek is ennyire tetszett a film azok után, hogy a fesztiválon sokat volt róla szó, és hogy el tudtuk adni mindenhol a világban. Ráadásul a Sonynak (az amerikai forgalmazónak) nagyon nagy tervei vannak vele” – hangsúlyozta a rendező.
Elmondta, hogy filmje készítésekor egyáltalán nem díjakban gondolkodott, elsősorban az érdekelte, hogy az alkotás mennyire tud a kortársaihoz szólni. A cannes-i szereplés pedig érzése szerint azt bizonyítja, hogy a Saul fia képes rá.
A Franciaországban felnőtt, és filmes iskolát nem végzett rendező a filmes világban „outsidernek” tartja magát. Meghatározó számára, hogy sokat élt külföldön, de ugyanakkor – mint emlékeztetett rá – mindenhol fontosnak tartja megemlíteni, hogy teljesen magyar filmet készített, jóllehet az alkotásban nyolc nyelven beszélnek és hét ország színészei játszanak. Azt is kiemelte, hogy továbbra is Magyarországon szeretne dolgozni.
A Soá című kilenc és fél órás francia dokumentumfilm rendezője, Claude Lanzmann – aki a fesztiválon megnézte a magyar versenyfilmet – telefonon gratulált Nemes Jeles Lászlónak a nagydíjhoz. „Mi egy családhoz tartozunk. Nem lehet az európai zsidóság megsemmisítését, ezt a tragikus eseménysorozatot bárhogy ábrázolni. Ez egy bizonyos hozzáállást igényel. Lanzmann és én hasonló dolgokat tartunk problematikusnak” – mondta a 90 éves rendezővel való találkozásáról Nemes Jeles László.
A díjátadót követő sajtótájékoztatón a rendező elmondta: „Európát a mai napig kísérti a holokauszt emléke a zsidó lakosság elpusztítsa miatt. Ez az érzés mindennap velünk van, Magyarországra pedig ez különösen igaz. Onnan deportálták a legtöbb embert: nyolc hét alatt csaknem félmilliót, ebből pedig mintegy százezer gyermeket, többségüket egyenesen a gázkamrákba. Ez pedig a mai napig nincs feldolgozva” – mondta a rendező.