Az ünnepélyes eseményen – amelyen megjelent az osztrák, a román és a svéd nagykövet is – az egyetem szenátusának vezetője, Cornel Sigmirean hangsúlyozta, a címet elismerésük és tiszteletük jeléül adományozzák Kertész Imrének az irodalom terén kifejtett kiváló munkásságáért.
Ferencz Győző irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke megnyitóbeszédében úgy fogalmazott, nehéz lenne túlértékelni a mai esemény jelentőségét. – Az egyetem döntése nemcsak az életműnek szól, de többletüzenettel is bír: a közeledés, a barátság, az európai egység felé mutat. Azt üzeni, kritikusan szemléljük a múltunkat, a kultúránkat.
Tatiana Danescu rektorhelyettes elmondta, a Petru Maior Egyetem fontos mozzanatát éli át a kitüntetés napján, érzelemteli pillanatot teremt, hogy díszdoktori címet adományozhatnak a világirodalom és nemzetközi kultúra kiemelkedő alakjának. Hozzátette, a titulust olyan rangos személyek érdemlik ki, akik tevékenységüket az emberiség szolgálatába állították, elkötelezettséget, önzetlenséget és személyes áldozatot tanúsítva. A rektorhelyettes kiemelte, megtiszteltetés számukra, hogy kifejezhetik elismerésüket Kertész Imrének. Az egyetem tiszteleg az író előtt, aki munkája által hozzájárult az élet erkölcsi értékeinek népszerűsítéséhez – fejtette ki Tatiana Danescu.
Díszdoktori laudációjában Iulian Boldea, a Történelem és Bölcsészettudományi Kar dékánja hangsúlyozta, nehéz összefoglalni egy példamutató életpálya, egy intellektuális életrajz, egy kiemelkedő mű, a Sorstalanság összefüggéseit és értékét. A dékán röviden ismertette Kertész Imre életét, megemlítve további fontos könyveit, A kudarcot, Az angol lobogót, a Gályanaplót, a Kaddist. – Kertész Imre kiemelkedő író, korunk alapvető alkotója – zárta laudációját Iulian Boldea.
– Én itt csak önmagamat képviselem – fogalmazott Kertész Imre köszönőbeszédében. Hozzátette, nem várta, hogy tömegek gyűljenek össze, de megdöbbenti, hogy a magyar kulturális élet szereplői és az állami intézmények vezetői távol maradtak az eseménytől. Abban a világban, amikor az emberek gyilkolják egymást, amikor „tűzbe és olajba zúdítják az embereket”, mindennél fontosabb a megbékélés és az összefogás, amelyet a kitüntetés is képvisel.
Az író a nemzetek megbékélése példájaként Franciaország és Németország második világháború utáni kapcsolatát említette. – Nézzék meg, mit értek el az összefogással. Nem értem a csökönyös értetlenséget, ami a kelet-európai régiót jellemzi. Gondolkodjanak és cselekedjenek, csináljanak már végre valamit!
