Tiszás ügynökbotrány: megszólalt a levéltár főigazgatója Ruff Bálint szerepéről

Nem adott egyértelmű választ Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója arra a kérdésre, hogy folytatott-e informális egyeztetést Ruff Bálinttal, a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról. A Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában a főigazgató azt hangsúlyozta, hogy a törvény előkészítése során több szakértői egyeztetésen is részt vett a levéltár, ugyanakkor az utolsó mágnesszalagok megérkezése utáni időszakot illetően már csak belső szakmai munkáról beszélt. Arra azonban kitérő választ adott, hogy az október 5-i adatszolgáltatást megelőzően találkozott-e Ruff Bálinttal.

Fotó: Székelyhidi Balázs

A főigazgató erre ismét az utolsó adatszolgáltatást követő időszakot emelte ki, mondván, a mágnesszalagok átadását követően már kizárólag belső szakmai és informatikai munka zajlott. Amikor azonban felvetettük, hogy a kérdés az ezt megelőző időszakra is vonatkozik, nem adott egyértelmű választ, és a nyilatkozatot lezárta.

Korábban is beszélt a szűkös határidőről

A történtek azért is figyelemre méltók, mert Cseh Gergő Bendegúz korábban maga is részletesen beszélt arról, milyen nehézségeket okozott a levéltárnak a nyilvánosságra hozatalra rendelkezésre álló idő. Az InfoRádió Aréna című műsorában szeptember 30-án közölte, hogy az ügynökakták közzétételének október 23-ról november 4-re történő halasztását elsősorban technikai okok indokolták. A főigazgató akkor a feladatot a levéltár történetének egyik legnagyobb kihívásaként jellemezte.

A november 9-i parlamenti eseményeket követő beszélgetésen pedig már arról számolt be, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól október 5-én kapták meg a mintegy 60 ezer nevet tartalmazó mágnesszalag-adatállományt, ráadásul nem a korábban várt strukturált formában, hanem egy rendezetlen Excel-táblázatként. Elmondása szerint így mindössze húsz munkanapjuk maradt arra, hogy az adatokat feldolgozzák és közzétehetővé tegyék.

A főigazgató azt is elismerte, hogy a mágnesszalagokból származó adatok esetében az ellenőrzésre már nem maradt elegendő idő. Ez vezetett ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott adatbázisban

 164 olyan személy neve is megjelent, akik valójában megfigyeltek voltak, nem pedig az állambiztonsági hálózat együttműködői.

A mostani nyilatkozat ugyanakkor nem tisztázta, hogy a levéltár vezetése már az utolsó adatok megérkezése előtt jelezte-e a kormányzatnak a határidővel kapcsolatos aggályait, és ha igen, milyen formában, illetve kiknek. Különösen fontos kérdés ez annak fényében, hogy Ruff Bálint korábban maga is kiemelt szerepet tulajdonított az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szeptember elején a 24.hu-nak adott interjújában arról beszélt, hogy történészekkel egyeztetve nyújtották be a vonatkozó törvényjavaslatot, és az akták nyilvánosságra hozatalát a kormány egyik fontos vállalásaként mutatta be.

Ötvös István: Nem kellett volna megígérni az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát

Ötvös István történész a Magyar Nemzetnek nyilatkozva úgy fogalmazott: biztos abban, hogy Cseh Gergő Bendegúzzal egyeztettek a kormányzat részéről az ügynökakták ügyében, akkor bizonyosan, amikor utasításokat adtak a főigazgatónak a nyilvánosságra hozatal kapcsán. A történész szerint ugyanakkor a történtek megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a jogi és a történészi gondolkodás közötti alapvető különbségeket.

Ötvös István úgy látja, a probléma gyökere, hogy a jogi bizonyítás és a történeti bizonyítás egészen eltérő logika alapján működik. Míg a jogi megközelítés egy-egy dokumentumtípus egységes nyilvánosságra hozatalát is indokolhatja, a történésznek minden egyes szereplő esetében külön-külön kell megvizsgálnia a rendelkezésre álló iratokat és azok összefüggéseit. Szerinte ezért nem lehet pusztán egyetlen dokumentum alapján megalapozott következtetéseket levonni valakinek az állambiztonsági szerepéről.

A szakember szerint a helyes eljárás az lett volna, ha nem ígérik meg az akták nyilvánosságra hozatalát, hanem előbb alapos történeti kutatást végeznek. Mint mondta, a szakmai konszenzus is az, hogy érdemi megállapításokat csak egyenként, az adott személyekre vonatkozó dokumentumok teljes körű vizsgálata után lehet tenni. Hozzátette: ezt a szemléletet a jogászok közül Magyarországon szerinte egyedül Kutrucz Katalin értette meg igazán.

Ötvös István arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi nyilvánosságra hozatali folyamatban olyan megszólalók is véleményt formálnak, akiknek a levéltári munkával kapcsolatban nincs személyes tapasztalatuk. Úgy fogalmazott, pártállástól függetlenül számos olyan ember nyilatkozik az ügyben, aki korábban nem is járt a levéltárban.

Mint ismert, az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát jelentős várakozás előzte meg, a november 4-én elindított adatbázis azonban már az első napokban komoly vitákat váltott ki. Kiderült ugyanis, hogy a nyilvántartásban tévesen olyan személyek nevei is megjelentek, akiket annak idején nem beszervezett hálózati személyként, hanem megfigyeltként tartottak számon.

A hibás adatközlés egyik legismertebb érintettje Lezsák Sándor, az Országgyűlés korábbi alelnöke, akinek neve szintén tévesen került az adatbázisba. Az ügyben Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója elismerte az informatikai hibát, és bocsánatot kért az érintettektől. 

Cseh Gergő Bendegúz tájékoztatása szerint 

Lezsák Sándoron kívül további 163 megfigyelt neve is tévesen jelenhetett meg a nyilvános adatbázisban. A hibás adatokat azóta eltávolították.

Az ügy politikai következményei is egyre jelentősebbek. A történtek után Magyar Péter miniszterelnök nyilvánosan kért bocsánatot Lezsák Sándortól, miközben több politikus is felelősségre vonást követelt. Cseh Gergő Bendegúz jelezte, a történtek miatt felajánlja lemondását az ÁBTL főigazgatói posztjáról.