A tárlat anyagát bemutató pénteki sajtótájékoztatón a fotóművész úgy fogalmazott, hogy a filmrendezői munkához természetszerűleg hozzátartozik az írás és a fotográfia, a „képalkotás mestersége”. A Tízezer nap című diplomafilmjéért az 1967-es cannes-i filmfesztivál legjobb rendezés díját elnyerő művész elmondta, pályafutása úgy alakult, hogy állandó harcban állt a korabeli hatalommal. Élete nem nyilvános, titkos része volt a fotózás, ebben érezte igazán szabadnak magát.
Kósa Ferenc szerint az ember a természet része, testvére a földnek, a fáknak, a csillagoknak. A fényképezést ezért intim folyamatnak tartja, képei így nemcsak arról szólnak, amit látott, hanem arról is, amit ott és abban a pillanatban érzett. A művész sok ezer fotóból úgy válogatta ki a kiállításon szereplő háromszáz harmóniát, finomságot sugalló képet, hogy azok méltóak legyenek az egykori református ógimnázium fehér falaihoz.
A rendező elmondta, filmjeit több mint ötven országban mutatták be, ezekre az utakra magával vitte fényképezőgépét és megörökítette a körülötte levő világot. A látogatók így a tárlaton Magyarországtól, Erdélytől elindulva bejárhatják az egész földkerekséget: Európát, Japánt, Ázsiát, Afrikát, Dél-Amerikát, Észak-Amerikát és a Biblia tájait.
