„A miskolci a világ egyik legértőbb közönsége”

Béres Attilával a botrányoktól hangos elmúlt hónapokról és a Miskolci Nemzeti Színház jövőjéről beszélgettünk.

– A Miskolci Nemzeti Színház élére azért kellett új igazgatót választani, mert a város közgyűlése március 18-án azonnali hatállyal felmentette tisztségéből a korábbi vezetőt, Kiss Csabát. Az elmúlt hónapokban számos helyen lehetett olvasni arról, hogy a váratlan leváltásban öné volt a felbujtó szerep.
– Valóban ezt számos helyen lehetett olvasni, de ez az állítás kizárólag a volt igazgató szájából hangzott el, többször, több helyen. Az elmúlt hónapok során a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagjai egészen pontosan megfogalmazták különböző fórumokon azokat a valódi okokat is, amelyek idáig elvezettek. Nehéz erről beszélnem, mert úgy tűnik, hogy magyarázkodom. Csak önmagamat tudom ismételni: ez egy folyamat volt, amely az elmúlt két évben belülről feszítette a színház falait. Az utolsó stádiumának nem voltam tanúja, 2014 őszétől a szombathelyi Weöres Sándor Színház megbízott főrendezője lettem. A közgyűlés a színház művészei és Kiss Csaba igazgató között elmérgesedett viszonyt átérezve tett pontot az ügy végére Kiss Csaba leváltásával. Hangsúlyozom: nem vettem részt semmiféle politikai puccsban sem én, sem a művészeti tanács tagjai. Engem a történet onnantól kezdve érint újra, hogy kiírták az igazgatói pályázatot. Három évvel ezelőtt, amikor megérkeztünk Miskolcra, ígértünk valamit, ennek betartásáért is döntöttem úgy, hogy elindulok. Legnagyobb meglepődésemre az összes képviselő, politikai hovatartozástól függetlenül rám szavazott. Ez, úgy vélem, jelzésértékű gesztus. És nagyon nagy felelősséget ró rám, ránk. Az elmúlt időszak miskolci történéseinek a sajtóban megjelent legtöbb interpretálásáról Franz Kafka Add föl! című novellája jut eszembe.

– De önön kívül nem volt más pályázó, hisz Dózsa László időközben visszalépett.
– Ez igaz. De ez a döntés nem pályázók, hanem gondolkodás függvénye. Ebben az országban nem sok mindenről szoktak az emberek ugyanúgy gondolkodni. Erősen meg szoktak oszlani a vélemények. Itt ennek épp az ellenkezőjének lehettünk tanúi.

– Mentora, Jordán Tamás hívta át Szombathelyre főrendezőnek. Még egy évet sem töltött el ebben a pozícióban. Nem gondolja, hogy cserbenhagyta Jordánt?
– Ez a melyik ujjamba harapjak tipikus esete Jordán Tamáshoz több mint tizenöt éves barátság fűz. Hét éve, amióta megnyílt a szombathelyi teátrum, minden évben rendezhettem nála. Amikor jött ez a miskolci lehetőség, Jordán Tamás volt az első ember, akinek kikértem a véleményét azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennem. Támogatott, és ezzel megkönnyítette a helyzetemet. Mindez az ő hihetetlen emberségéből fakad. Szombathely a szívem bal kamrája, továbbra is rendezni fogok a színházában. És szeretném azoknak a fiatal színészeknek a pályáját is továbbegyengetni, akiket a kaposvári főiskoláról Jordánnal közösen szerződtettünk Szombathelyre.

– Igazgatóként milyen változásokat tervez a miskolci színházban?
– Kizárólag a minőség és az ízlés vezérel minket. Legyen az operett, gyerekeknek szóló darab vagy táncszínház, bármilyen műfajú bemutató, a lehető legmagasabb művészi színvonalra kell törekednünk. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy nem szabad a társulatot erején túl leterhelni a jól mutató statisztikák miatt. Épp ezért a minőség érdekében kevesebb bemutatót fogunk tartani, és kevesebb előadást hirdetünk meg. Az elmúlt évadok tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a szervezés terén, az évad strukturálása és a havi játszási rend szempontjából bőven van javítani valónk. Az elszerződött színészek közül pedig szeretném visszaszerződtetni, akit lehet. Indítunk egy új sorozatot, amelyben a görög tragédiák napjainkra reflektáló gondolatait keressük, a színházi kifejezési eszközök szélső értékeit kutatva.

– Nem félnek attól, hogy ezt nehezen fogadja majd a közönség?
– Még az előző időszakban, a dupla Sirály-bemutató idején bebizonyosodott, a miskolci a világ egyik legértőbb közönsége. Nem túlzás ezt állítani. 194 évvel ezelőtt a miskolci lakosok saját akaratukból, erejükből építették fel a színházukat. Ez a kötődés generációról generációra öröklődik. Míg egy más vidéki városban a színház adottság, addig itt személyesen érez felelősséget minden néző. Úgy tartják, az az igazi miskolci, akinek van egy pincészete az Avason és van egy bérlete a színházban.

– A színház körül az elmúlt hónapokban zajló botrány sem vetette vissza a látogatottságot?
– Elég jó számokkal zárult az előbérletezés. Ha a tendencia megmarad, növelni tudjuk a tavalyi évhez képest a bérletesek számát.

– Mi lesz a Kiss Csaba által életre hívott művészeti tanács sorsa?
– Tisztázzuk, nem Kiss Csaba volt az, aki életre hívta a művészeti tanácsot. Három évvel ezelőtt, amikor Csabával közösen gondolkodtunk, hogy pályázunk-e a miskolci színházra, akkor én kerestem meg Keszég Lászlót, Rusznyák Gábort, Szabó Mátét és Szőcs Arturt, hogy társulnának-e egy ilyen együttgondolkodáshoz. Ők igent mondtak. Így, amikor végül Kiss Csaba megpályázta a színházat, már a pályázat tartalmi kigondolásának pillanatától mi hatan együtt dolgoztunk. És most három év után öten folytatjuk a munkát. Ez az egész színházi működés alapja, enélkül nem is pályáztam volna. Attól volt jó ez a színház, amit a művészeti tanács tagjaival közösen hoztunk létre, és ebbe beletartozott Kiss Csaba is. Az elmúlt három év ezeknek az embereknek az együttgondolkodásából született, ezt nem lehet személyekre lebontani. A jövőben is a művészeti tanács biztosítja a minőséget. Mi igényeljük egymás terveinek megvitatását, azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyeket a művészeti tanács jelent, és erre a társulatnak is nagy szüksége van. Szabó Máté művészeti vezetőként fogja segíteni a munkám. Bravúros munkát végzett abban a három hónapban, amikor megbízott igazgató volt. Okosan, érzékenyen racionalizálta az évadot.

– Az ősszel induló évadban milyen előadásokkal várják a miskolci közönséget?
– Első nagyszínpadi prózai bemutatónkat, Dürrenmatt A nagy Romulus című drámáját Keszég László rendezi. Nagy, reprezentatív operaként Puccini Toscáját Kesselyák Gergely állítja színpadra. A könnyebb zenei műfaj kedvelőit egy musicalkülönlegességgel várjuk: a Chicagót is jegyző szerzőpáros darabját, a Zorba, a görögöt Szőcs Artur viszi színre. A fiatal korosztálynak szól a Momo című ifjúsági zenés kaland és a Lúdas Matyi mesejáték. A Miskolci Balett alapítása óta hihetetlen fejlődésen ment keresztül, szeretnénk ezt továbblendíteni. A 2015/16-os évadban két bemutatót fognak tartani: A nagy Gatsby világát Kulcsár Noémi idézi meg, Kozma Attila pedig Don Quijote történetét koreografálja meg. Folytatjuk az Operácska nevű beavató színházi sorozatunkat, a tantermi bemutatóink mellett (Klamm háborúja, Csendes óceán) szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a miskolci iskolákkal, és új programokkal is készülünk. Műsoron marad a My Fair Lady, A padlás, az Illatszertár, a Parasztopera, Az eltört korsó, a Boldogtalanok, a Fenevadak, a Tóték. Tartunk egy gálaestet is, amely furcsa önironikus módon mutatja be a primadonnalétet.

– A Szegedi Szabadtéri Játékok az ön rendezésével, Az álarcosbállal indult. Rengeteg kritika érte az előadást Katarina Witt miatt, akit bálkirálynőnek kértek fel. Miért volt szükség az ő meghívására? Verdi önmagában nem elég?
– Tavaly Gérard Depardieu-t meghívni a Háry Jánosra jó húzás volt, sokan szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, de az előadást látva mindenki revideálta önmagát. Tökéletes Napóleon volt. Miután én a Verdi- opera báljelenetét egy jégpályára terveztem, a Szegedi Szabadtéri vezetőségének eszébe jutott Katarina Witt meghívása. Egy sajnálatos baleset miatt a német sportolónő nem tudta letáncolni az előadásba beillesztett kűrt. Igaz, hogy emiatt a nézők nem kaptak teljes élményt, de Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára. Közülük sokan talán most találkoztak először a műfajjal, ha ezek közül csak egyet is meg tudtunk nyerni a műfajnak, az győzelem.