„A miskolci a világ egyik legértőbb közönsége”

Béres Attilával a botrányoktól hangos elmúlt hónapokról és a Miskolci Nemzeti Színház jövőjéről beszélgettünk.

– Igazgatóként milyen változásokat tervez a miskolci színházban?
– Kizárólag a minőség és az ízlés vezérel minket. Legyen az operett, gyerekeknek szóló darab vagy táncszínház, bármilyen műfajú bemutató, a lehető legmagasabb művészi színvonalra kell törekednünk. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy nem szabad a társulatot erején túl leterhelni a jól mutató statisztikák miatt. Épp ezért a minőség érdekében kevesebb bemutatót fogunk tartani, és kevesebb előadást hirdetünk meg. Az elmúlt évadok tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a szervezés terén, az évad strukturálása és a havi játszási rend szempontjából bőven van javítani valónk. Az elszerződött színészek közül pedig szeretném visszaszerződtetni, akit lehet. Indítunk egy új sorozatot, amelyben a görög tragédiák napjainkra reflektáló gondolatait keressük, a színházi kifejezési eszközök szélső értékeit kutatva.

– Nem félnek attól, hogy ezt nehezen fogadja majd a közönség?
– Még az előző időszakban, a dupla Sirály-bemutató idején bebizonyosodott, a miskolci a világ egyik legértőbb közönsége. Nem túlzás ezt állítani. 194 évvel ezelőtt a miskolci lakosok saját akaratukból, erejükből építették fel a színházukat. Ez a kötődés generációról generációra öröklődik. Míg egy más vidéki városban a színház adottság, addig itt személyesen érez felelősséget minden néző. Úgy tartják, az az igazi miskolci, akinek van egy pincészete az Avason és van egy bérlete a színházban.

– A színház körül az elmúlt hónapokban zajló botrány sem vetette vissza a látogatottságot?
– Elég jó számokkal zárult az előbérletezés. Ha a tendencia megmarad, növelni tudjuk a tavalyi évhez képest a bérletesek számát.

– Mi lesz a Kiss Csaba által életre hívott művészeti tanács sorsa?
– Tisztázzuk, nem Kiss Csaba volt az, aki életre hívta a művészeti tanácsot. Három évvel ezelőtt, amikor Csabával közösen gondolkodtunk, hogy pályázunk-e a miskolci színházra, akkor én kerestem meg Keszég Lászlót, Rusznyák Gábort, Szabó Mátét és Szőcs Arturt, hogy társulnának-e egy ilyen együttgondolkodáshoz. Ők igent mondtak. Így, amikor végül Kiss Csaba megpályázta a színházat, már a pályázat tartalmi kigondolásának pillanatától mi hatan együtt dolgoztunk. És most három év után öten folytatjuk a munkát. Ez az egész színházi működés alapja, enélkül nem is pályáztam volna. Attól volt jó ez a színház, amit a művészeti tanács tagjaival közösen hoztunk létre, és ebbe beletartozott Kiss Csaba is. Az elmúlt három év ezeknek az embereknek az együttgondolkodásából született, ezt nem lehet személyekre lebontani. A jövőben is a művészeti tanács biztosítja a minőséget. Mi igényeljük egymás terveinek megvitatását, azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyeket a művészeti tanács jelent, és erre a társulatnak is nagy szüksége van. Szabó Máté művészeti vezetőként fogja segíteni a munkám. Bravúros munkát végzett abban a három hónapban, amikor megbízott igazgató volt. Okosan, érzékenyen racionalizálta az évadot.

– Az ősszel induló évadban milyen előadásokkal várják a miskolci közönséget?
– Első nagyszínpadi prózai bemutatónkat, Dürrenmatt A nagy Romulus című drámáját Keszég László rendezi. Nagy, reprezentatív operaként Puccini Toscáját Kesselyák Gergely állítja színpadra. A könnyebb zenei műfaj kedvelőit egy musicalkülönlegességgel várjuk: a Chicagót is jegyző szerzőpáros darabját, a Zorba, a görögöt Szőcs Artur viszi színre. A fiatal korosztálynak szól a Momo című ifjúsági zenés kaland és a Lúdas Matyi mesejáték. A Miskolci Balett alapítása óta hihetetlen fejlődésen ment keresztül, szeretnénk ezt továbblendíteni. A 2015/16-os évadban két bemutatót fognak tartani: A nagy Gatsby világát Kulcsár Noémi idézi meg, Kozma Attila pedig Don Quijote történetét koreografálja meg. Folytatjuk az Operácska nevű beavató színházi sorozatunkat, a tantermi bemutatóink mellett (Klamm háborúja, Csendes óceán) szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a miskolci iskolákkal, és új programokkal is készülünk. Műsoron marad a My Fair Lady, A padlás, az Illatszertár, a Parasztopera, Az eltört korsó, a Boldogtalanok, a Fenevadak, a Tóték. Tartunk egy gálaestet is, amely furcsa önironikus módon mutatja be a primadonnalétet.

– A Szegedi Szabadtéri Játékok az ön rendezésével, Az álarcosbállal indult. Rengeteg kritika érte az előadást Katarina Witt miatt, akit bálkirálynőnek kértek fel. Miért volt szükség az ő meghívására? Verdi önmagában nem elég?
– Tavaly Gérard Depardieu-t meghívni a Háry Jánosra jó húzás volt, sokan szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, de az előadást látva mindenki revideálta önmagát. Tökéletes Napóleon volt. Miután én a Verdi- opera báljelenetét egy jégpályára terveztem, a Szegedi Szabadtéri vezetőségének eszébe jutott Katarina Witt meghívása. Egy sajnálatos baleset miatt a német sportolónő nem tudta letáncolni az előadásba beillesztett kűrt. Igaz, hogy emiatt a nézők nem kaptak teljes élményt, de Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára. Közülük sokan talán most találkoztak először a műfajjal, ha ezek közül csak egyet is meg tudtunk nyerni a műfajnak, az győzelem.