– Édesanyja zenés színházi háttere miatt élete jelentős részét a kulisszák mögött töltötte, első színpadi fellépése négyéves korában volt, akkor egy táncoló virágot játszott el. 15 évesen jogi úton nyerte el önállóságát, hogy közvetlenül irányíthassa karrierjét. Azóta az új Jodie Fosterként emlegetik, aki gyerekszínészből lett csodás színésznő. A pénz mennyire számít most önnek?
– Abban az értelemben igen, hogy most például tudok venni egy üdítőt, tudok utazni, gondoskodhatok a családomról, vásárolhatok mindenfélét. De más jelentőséget nem tudok tulajdonítani neki. Nem a pénzért dolgozom, és nem tudom a pénznek szentelni az életemet.
– Karrierje folyamán sikeresen egyensúlyozik a nagyszabású hollywoodi kasszasikerek és a független szerzői darabok között. Mennyire tudatos ez az ön részéről?
– Kívülről úgy tűnhet, szándékosan váltogatom a szerepeket, de nincs ilyesmiről szó. Jó rendezőkkel dolgozom, izgalmas szerepeket vállalok. És így egyszer Paul Thomas Andersonnal dolgozom, máskor Francis Lawrence-szel. Amikor választok, első helyen mindig a rendező személye áll, csak utána a szerep. Ezért vállaltam szerepet Nicolas Winding Refn most készülő Neon démon című filmjében is – az a férfi istenverte őstehetség! Vannak még a listámon néhányan, de nem nevesíteném, kivel dolgoznék szívesen, az rossz ómen. Sosem néztem egy szerepre úgy, hogy miképp befolyásolja a karrieremet. Emiatt nagyon szerencsésnek is tartom magam.
