Lassan vége a nyári szünetnek, kezdődik az őszi menetrend. Addig is, míg az Ígéretes Titánokkal is nekilódulunk az év utolsó szakának, kaptunk egy tök jó kis dalt, amit szíves örömest meg is futtatunk. Ím, itt érkezik egyenesen Londonból az amúgy szegedi születésű Rovó Balázs (alias ROVO) új száma, a Hol az a perc. Tessék szépen többször is áthallgatni!
Ha pedig premier, akkor meg is kérdeztük a korábban számos formációt megjárt Balázst, meséljen egy kicsit a Szabó Szebasztián (Our Sound Recording Studio) közreműködésével készült szám keletkezéstörténetéről.
– Honnan jött az ötlet, hogy a gitárzenét így keverje a szövegcentrikussággal?
– Számomra a rockzene egy örök és felülmúlhatatlan „érzelemtenger”, a szomorú, depresszív állapottól a boldog gondtalanságon át a megőrülésig. Mindent lefed, ugyanakkor a tömörebb szöveg jótékony hatással tud lenni a mondanivalóra.
– Van személyes szál a dalban?
– Nem szeretem a fikciókon alapuló dalszövegeket, főleg ha ilyen témát ölelnek fel. Hiszek abban, hogy a „kiírom a bánatom” elve működik és valós, nem is beszélve a későbbi esetleges visszahallgatások során felvillanó emlékekről. A dal minden sora átélt és személyes.
– Mennyi idő alatt készült el az anyag?
– Ezt nyugodtan nevezhetem életem eddigi leghosszabb munkájának. Sok körülmény nehezítette az elkészülés folyamatát, melyek miatt betettem a dalt egy „fiókba” majd egy évre.
– Van-e bármi koncepció az időzítésben?
– Nincs. Most lett kész, végre! (kacaj)
– Kinek ajánlja a számot?
– Akire nagy hatást gyakorol egy olyan rockballada, amelyben megtalálhatja saját harcait.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!