Magyar Örökség Díjat kap a magyar autóbuszgyártás

Újabb hét Magyar Örökség Díjat adnak át szombaton.

A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.Lukács Miklós és Balogh Kálmán „képesek új fejezetet nyitni egy csaknem másfél évszázados hangszerhungarikum, a pedálos hangversenycimbalom történetében” – olvasható Liber Endre népzenész, a Tükrös Zenekar tagja, a Hangvető művészeti igazgatója méltatásában, amelyet a szervezők juttattak el az MTI-nek.„Csók István szeretett festményeivel gyönyörködtetni, örömöt, szépséget sugározni. Szeretett alkotni és boldoggá tette, ha képeivel mosolyt csalhatott közönsége arcára. Mindezt sikerrel tette, és teszi a mai napig” – idézik Rodics Eszter múzeumpedagógust, a Csók István-emlékév főszervezőjét. Buda Ferenc költészetét Füzi László irodalomtörténész, kritikus, a Forrás című folyóirat főszerkesztője úgy jellemzi: „verseit a végsőkig lecsupaszítja, eltűnik róluk mindaz, ami fölösleges, hatásuknak ez az egyik titka, a fölöslegesség tagadása. Másképpen: a született természetesség”. Dávid Gyula irodalomtörténész, író, szerkesztő arra hívja fel a figyelmet, hogy Páskándi Géza utolsó éveiben „a költői, prózai és drámai művek mellett a gondolkodás új és izgalmas útjain járó esszék és alkotáselméleti tanulmányok sorában a költői nyelv és eszközök titkait boncolgatja”. Véleménye szerint írói hagyatékának ez a része még sok tekintetben ismeretlen és feldolgozatlan. Takács János egyetemi tanár azt emeli ki, hogy „a 120 éves hagyományokkal, a dicső múlttal és az ebből származó szakmakultúrával rendelkező hazai autóbuszgyártás termékei az egész nemzet számára értéket hordoznak, munkahelyeket teremthetnek és megalapozhatják gazdasági fellendülésünket”. „Példás ember É. Kovács László. Talán nem távoli, s nem erőltetett a párhuzam a kalotaszegi, sztánai Varjúvár és a gömöri, gömörszőlősi Kakasvár, illetve gazdáik, Kós Károly és É. Kovács László között. Az elkötelezett, sokoldalú szolgálat, a vállalás indokolja ennek a felvetését” – mutat rá laudációjában B. Kovács István történész, muzeológus. P. Daczó Árpád Lukács ferences áldozópap tevékenységéről Takács György néprajzkutató az MTI-hez eljuttatott méltatásban így vélekedik: „Lukács atya néprajzi tevékenysége egybeesik a katolikus egyház missziós és modernizációs törekvésével, mely szerint a keresztény tradíció és a szakrális néphagyomány nem taszítja vagy gyengíti, éppen hogy felemeli, istápolja, erősíti egymást.”