Öreg rocker (nem) vén rocker

Dübörög a szív: Mi történik, ha sok tehetséges csillagot összezárunk? Kioltják egymás fényét.

A bárányok hallgatnakért legjobb rendezői Oscar-díjjal kitüntetett Jonathan Demme a Rachel esküvője sikere után megállapodni látszik a családi dráma műfajában – esküvő, az van itt is, Rachel már csak válás után –, amihez ezúttal az erős lejtmenetben lévő, egyébként szintén Oscarral jutalmazott Diablo Cody forgatókönyvíró szállítja az alapanyagot. Hozzájuk csapódik az akadémia juttatásainak női rekordere, Meryl Streep, aki egy hálásan hatásvadász, kiöregedett rocker szerepében a hangos válás után vegetáló lánya segítségére siet. A kötelező családi viszályok, azonban akadályozzák a „mea culpa”-turnét.Demme a Rachel esküvőjénél bevált receptúra helyett mindenki számára fogyasztható zsánerkoktélt próbált keverni a nézőknek – a zenés film, a vígjáték és a dráma között lavírozva –, ami émelyítő cukorszirupos kotyvalékként végezte. Streep valamilyen megmagyarázhatatlan okból késztetést érez arra, hogy tízpercenként dalra fakadjon, ezekkel az elviselhetetlenül kínos dalbetétekkel tovább vágva maga alatt a fát.A „method acting” nagyasszonyának nyakában folyamatosan lóg egy gitár, amivel gyakorlatilag semmit sem tud kezdeni, de olyan vagánynak hat – gondolhatta a rendező. Majd, miután a hősnő megénekelte Pinket vagy Lady Gagát – akik a szakmában sokadmagukkal karöltve a kelleténél többet sejtető, lenge öltözékben a testük tárgyiasításával akarnak üzleti haszonra szert tenni –, belement a férfi rockerek kicsapongó életének taglalásába, amit a hölgyek esetében szerinte képtelen tolerálni a nagyérdemű.Most akkor nekünk vannak előítéleteink vagy Streepnek? Emellett a drámai műfajalap is képtelen bárminemű együtt érző légkör kialakítására, így a legtöbb esetben röhejbe fullad. A három közül a legműködőképesebb kísérletekkel a vígjátéki szál rendelkezik, pillanatokra képes elfelejtetni az előbbieket, és bár kivagyi humorával feszegeti a politikai inkorrektség határait, de valamilyen apróbb gesztussal mindig a mezsgye toleránsabb oldalán találja magát – minden komolyabb mélyütésre érkezik egy bocsánatkérés.Hiába az egy főre jutó Oscar-mennyiség nagy száma, Streepék már-már ripacskodásba torkolló haknija szórakoztatásra és mélységek közvetítésére is mindössze a maga középszerűségében képes, így megmarad egy pózőr, menopauzás, érzelmi hullámvasútnak.(Dübörög a szív. Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2015. Rendező: Jonathan Demme, forgalmazó: InterCom)