Az új képek egyébként vászonra készültek, vegyes technikával, sokszor beragasztásokkal. A festő kis képrejtvényekkel is kiegészítette őket, azaz az alkotást közelebbről szemlélve felfedezhetők benne például emberi alakok – egy szemüveges ember, egy mosolygó nő –, egyszóval ott van benne a „Szarka-kód”.
„Újpest-központban vártam a villamost, és volt bérletem; ez nem mindig volt így” – mesélte mosolyogva a festő a Van bérletem című kép történetét, ugyanakkor társadalomkritikának is szánta az alkotást, hogy jelezze,
sokszor nemcsak diákok, hanem felnőtt emberek sem engedhetik meg maguknak a bérlet megvásárlását.
Kritikából a férfitársadalomnak is kijutott: mint Szarka Hajnalka elmondta, neki mint nőnek nehéz volt pályán maradnia, tízszer úgy kell bizonyítania, mint egy férfinak.
Szarka Hajnalka miután elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskolát rajz-földrajz szakon, 1982 és 1986 között a Képzőművészeti Egyetemre járt. Eközben és később is dolgozott a SOTE Anatómiai Intézetében mint festő-grafikus. Itt orvosi kutatásokhoz, tanulmányokhoz és disszertációs ábrákhoz készített rajzokat, és tantermi ábrákat festett akrillal: térképméretű belső szerveket, csontokat, agyat festett. Emellett újításai is voltak az anatómiai rajzokban, például a bőrrétegek ábrázolásánál, ahol a szétnyíló egyes bőrrétegek lerajzolásával forradalmasította az ábrákat. Az anatómiai ismeretei, mint mondta, az ábrázolásaiban valóban kevésbé köszönnek vissza, de a tanításban sokat profitált belőle.
1994-ig grafikus festőként dolgozott, később művészeti iskolákban és gimnáziumban tanított. Azóta is tanít, emellett önálló szakkörei vannak, például a budapesti Szép Műhelyben tartott Leonardo-kör is ilyen. A körből számos tanítványa vett részt a kiállításmegnyitón, amelyen egyébként közreműködött Vörösváry Ibolya brácsaművész is.
A kiállítás március 5-éig látogatható.
