A Seattle-ből származó Hendrix 1966-ban érkezett a brit fővárosba, miután Chas Chandler producer felfigyelt rá egy New York-i bárban.
„Kicsit sokkolta, hogy a városban kevés volt az étterem, és az ételek minősége sem volt a legkiválóbb” – emlékezett vissza Kathy Etchingham, a zenész akkori barátnője, hozzátéve, hogy Hendrix ettől függetlenül igyekezett „minden helyi szokást magába szívni”. „Soha azelőtt nem ivott még teát, de nem volt választása. Én tanítottam: végy egy bögre teát, tejet és két kanál cukrot” – mondta Etchingham.
A helyreállított otthon a Handel & Hendrix in London múzeum részét képezi, amelyet a két évszázad különbséggel egymás szomszédságában élő két innovatív zenész emlékének szenteltek.
Georg Friedrich Händel német zeneszerző a brit főváros Mayfair kerületében álló, XVIII. századi épületében élt 36 éven át 1759-ben bekövetkezett haláláig. Valamivel több mint kétszáz évvel később, 1968-ban Hendrix és Etchingham a szomszédban bérelt lakást, amelyet piros szőnyeggel és türkizkék függönyökkel tettek otthonossá.
Beköltözésekor Hendrix nem sokat tudott Händel munkásságáról, így hamarosan megvásárolta a zeneszerző Messiás című oratóriumának egy példányát, amely a Bob Dylan és a Beatles lemezeit is felsorakoztató gyűjteményébe került.
Etchingham szerint a mayfairi lakás volt az első otthonuk, amelyet nem kellett másokkal megosztaniuk, és amelyre úgy tekintettek, mint „búvóhelyre a világ elől”.
Az amerikai gitárlegenda óriási hatással volt a londoni zenei életre és a brit blueszenészekre, köztük Eric Claptonra.
Hendrix kábítószer-túladagolásban halt meg egy londoni hotelben 1970. szeptember 18-án, 27 éves korában.
