„Már tudom, mennyit érek színésznőként”

Kovács Patríciát kérdeztük szülés után megváltozó nőiességről, szabadúszó színészetről és az MTVA-ról.

– Egykori osztályfőnöke, Máté Gábor mondta, hogy maga olyan vígszínházi színésznő. El is jött ez a pillanat az életében, de csak rövid ideig volt a körúti színház tagja. Mi az oka, hogy a biztos társulati lét helyett a bizonytalan szabadúszás mellett döntött?
– Abban az időszakban, amikor a Vígszínházban voltam, autonómabb voltam, mint ami akkor oda kellett volna. Sok külsős felkérést kaptam, amelyekre azonban nem engedtek el. Ezt nem fogadtam el, mert megszólalt az igazságérzetem. Olyan voltam, mint egy vadló. Más impulzusokra, helyzetekre vágytam, mint amit a Vígszínház nyújthatott nekem, és hiába voltam hálás az ott töltött évekért, azt éreztem, muszáj továbbállnom. A mai napig hiányzik a társulathoz tartozás, de be kell lássam, most a szabadúszás az én utam. Az Orlai Produkcióval szoros kapcsolatom van, Hernádi Judit mellett a Mindent Éváról című darabban játszhattam legutóbb, most pedig az Audrey Hepburn-féle Várj, míg sötét lesz című film színpadi változatának a főszerepére készülök. Egészen elképesztő az a feladat, amit Orlai Tibor magára vállalt, állami támogatás nélkül hoz létre magas színvonalú színházi produkciókat. Ez nagyon nehéz műfaj, hisz egyaránt fogyaszthatónak kell lennie a fővárosban, de meg kell szólítania embereket az ország bármely területén. Büszke vagyok, hogy ebbe az istállóba tartozom.

– Nagy figyelmet fordít a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének megteremtésére. Férjével, Gusztos Péterrel közösen hozták létre hat évvel ezelőtt a Suhanj! Alapítványt, amely rendszeres sportolási lehetőséget biztosít látás- és mozgássérülteknek több sportágban is.
– A sport mindenkié kell hogy legyen: a profik mellett a túlsúlyosoké, a látássérülteké vagy akár a végtaghiányosoké. Itthon a sportban még nem az igazi az integráció. Egy baráti társasággal kezdtük el megosztani a mozgás örömét azokkal, akiknek ez hiányzott az életéből. Ebből nőtte ki magát a Suhanj! Alapítvány. A kétszázezer forintból, hobbiként indult kezdeményezés ma már 15 milliós speciális eszközparkkal – tandembiciklikkel, futókocsikkal – rendelkezik, amelyek révén az ép és a fogyatékkal élő sportolók együtt edzhetnek, versenyezhetnek. Elsőként mi rendeztünk spinning edzést látássérülteknek, akik járhatnak az alapítvány úszásóráira is, ahova a végtaghiányos gyerekeket is várjuk. Sok önkéntesünk van, nem veszünk igénybe állami támogatást, magánadományok és céges felajánlások segítik a munkánkat. Fontos, hogy megőrizzük a függetlenségünket. A segítőket szakmai szervezetek készítik fel a munkára, kapcsolatban vagyunk a mozgásjavító iskolával, a vakok iskolájával. A tervek szerint április közepén megnyitunk egy, hazánkban egyedülálló, látás- és mozgássérülteknek egyaránt akadálymentesített, de épek számára is igénybe vehető, integratív fitnesztermet. Speciális, kerekesszékből is használható edzőgépeink is lesznek. Különleges hely lesz, ahol megváltozott munkaképességű dolgozókat is foglalkoztatunk majd, lesznek mozgássérült recepciósaink és látássérült masszőrjeink is.

– Múlt héten a Facebookon tálalt ki, hogy már harmadszorra tiltották el a MTVA-s szerepléstől. Az MTVA közleményében úgy fogalmazott, hogy nincs tiltólista a közmédiában, az, hogy adott esetben kit látnak vendégül a műsorokban a kollégák, az a szerkesztők javaslatai alapján áll össze. Miként kommentálja az MTVA-s közleményt?
– Nincs mit kommentálnom. Az én lelkiismeretem tiszta. Az meg, hogy ki milyen módon próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, legyen az ő dolga.