Paddy And The Rats? Ők tényleg magyarok? – tette fel a kérdést Borisz. A derék, részeg szerb fickó, akit egyébként egy hosztelben ismertünk meg Zágrábban, elkerekedett szemmel csodálkozott rá a dologra.
Hogy őszinte legyek, nekem is sokáig nem esett le, hogy Paddyék igazából magyarok, és úgy véltem, az ír–magyar rokonlélek hatása, hogy bejárják városról városra egész Magyarországot, és még Miskolcra (!) is elmennek. Aztán az első koncertjükön, amin ott voltam, lehullott a lepel róluk (igen, magyarok, igen, miskolciak), de ettől még ugyanolyan király zenét játszottak. Hát én sem hagytam magam megzavarni ettől a ténytől, később pedig már kifejezetten büszke is voltam rá. Például 2012 vagy 2013 novemberében, amikor Borisznak újságolhattam el, hogy hazám fiai a Patkányok, akik addigra már egészen komoly európai turnékat is bonyolítottak, és itthon is eléggé ismerteknek számítottak.
Az ír népdalok, illetve az azok szöveg- meg dallamvilágát idéző számaik, „Paddy O’Reilly” dalszerző-énekes jellegzetes hangja, a színes-szagos díszletek, amik ügyesen elkerülték a hazai gagyizmus csapdáit, és a hihető, balladisztikus hangulat hamar a műfaj itthoni legnépszerűbb képviselői közé juttatták a fiúkat. 2015-ös új albumukról, a Lonely Hearts' Boulevardról ódákat zengtek a kritikusok, és még a magamfajta szkeptikusok is elismerik, hogy ez az új irány sem áll rosszul a bandának.
Paddyék azóta is elég komoly évi koncertmennyiséget nyomnak, most, július 8-án péntek este pedig a Budapest Parkot fogják ismét megtölteni derék, muzsikát kedvelő emberekkel.
A koncert végén pedig bízvást felcsendül majd a rajongók himnuszává vált ős-Paddy szám, a Freedom!
