A 68 éves korában, hosszú betegség után július 19-én, keddre virradóra elhunyt művészt zsidó szertartás szerint búcsúztatta gyászoló családja előtt Kardos Péter főrabbi. A barátok nevében Léderer Pál újságíró beszélt a ravatalnál.
A főrabbi hangsúlyozta, Somló Tamás gyönyörködtetett zenéjével és énekével, sugározta magából a jóságot és a szeretetet, ami napjaink világában alig fellelhető. Humora volt, és optimista életigenlése.
Kardos Péter kiemelte, Somló Tamás szinte hangszerrel a kezében született, és majdnem úgy is halt meg, amikor halálos ágyáról felkelve több száz kilométert utazott, hogy egy jótékonysági koncerten beteg gyerekeket vigasztaljon.
Számunkra nem hal meg, visszatér és velünk marad, ha beszélünk róla, felidézzük az LGT felvételeit, megnézzük az Álomarcú lány videóját – fogalmazott Kardos Péter. A főrabbi Somló Tamás egy kevéssé ismert oldaláról is beszélt, arról, amelyik kipát tett a fejére, és várta a rabbi áldását, zsinagógákban adott koncertet az első felkérésre.
Léderer Pál arról beszélt, hogy konszenzus van abban: Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legeredetibb, legtehetségesebb, legsokoldalúbb és mindenképpen legtermészetesebb, legőszintébb, leglazább alakja. Úgy vélte, a virtuális térben tűzszünetet teremtett a hír, hogy tényleg elment.
Neki unalmas volt, ami másnak racionális – hangsúlyozta Léderer. – Rengeteg állata volt, szerette telehordani mindenféle megismételhetetlen dolgokkal a tereit, régiségekkel és kacatokkal, kis Honvéd utcai lakásába kandallót, harmóniumot, orgonát, pianínót, még egy Bösendorfer versenyzongorát is felcipelt. Gyűjtőszenvedélye az emberekre is kiterjedt, négy asszonyt és négy gyereket köszönhetett ennek. Imádta őket és viszont. Igazi társasági ember is volt, akkor érezte elemében magát, ha zajlik az élet.
Léderer Pál kitért arra is, hogy Somló Tamás nem készült a halálra, tervei voltak, leginkább egy LGT-koncertet álmodott még, emellett utazni is akart, Izraelbe és Amerikába.
Elment egy nagy ember, egy igazi mensch, jól írta Presser Gabi: Tomi nélkül vacakabb lett a világ – fogalmazott az újságíró. – Nagy szórakoztató volt, igazi showman, de olyan, aki bár tisztában volt vele, hogy millióknak szerez örömet, úgy tartotta, a showbizniszen kívül is van élet. Artúr rivaldafényre termett, de a színfalak mögött, az árnyékban is észrevette és szerette az embert.
