„88-ban még segélyért álltunk sorba”

Noel Gallagher először játszik hazánkban. A világ egyik legjobb dalszerzőjének bandája ma este a Szigeten!

Ha pedig itt megállunk egy pillanatra, s belegondolunk abba, hogy az Oasist 2000-ben a közönség a hakniteljesítmény miatt nemes egyszerűséggel elüldözte a nagyszínpadról, vajon mit szólt volna most ilyesmihez Rihanna? Ezt persze soha nem tudjuk már meg, de a párhuzam jól jellemzi, hogy a politikai korrektség mennyire rátenyerelt mindenre.

Ezt erősíti, hogy egy olyan Oasist fütyültek ki a Szigeten anno, amelyik épp a csúcsra ért 2000-ben. Ugyan az akkor az év elején kiadott Standing On The Shoulder of Giants című albumuk gyengébbre sikeredett, mint az azt megelőző három – a Definitely Maybe mellett a hat éve az elmúlt három évtized legjobb brit lemezének megválasztott 1995-ös (What’s the Story) Morning Glory? vagy az 1997-es Be Here Now –, az akkor dübörgő Familiar to Millions turnéjuk mégis a legnagyobb szabású koncertkörút volt a zenekar történetében. Szűk három héttel a Sziget előtt még a régi Wembley stadionban adott koncertjükről készült koncertalbumuk az ezredforduló egyik meghatározó brit pop-rock alapvetése.

S épp ez a koncert volt az, ahol Noel úgy összeveszett Liammel, hogy Budapestre nem jött el végül a bandával. Ez a testvérharc az Oasis egész történetét végigkísérte, s 2009. augusztus végén a csapat feloszlásában csúcsosodott ki. Egy koncert előtt ugyanis Liam másnaposságára hivatkozva lemondták a fellépést, ezen pedig Noel úgy felhúzta magát, hogy hatalmas veszekedés kerekedett az öltözőben, ahol a fáma szerint Liam szétverte bátyja egyik kedvenc gitárját.

A szakítás gyorsra sikeredett, s a Gallagher testvérek külön úton folytatták. Noel nem is igen szeret beszélni az Oasisról: nemegyszer adott hangot annak, hogy nagyon unja már, hogy másról sem kérdezik, mint erről a korszakról, amit ő lezárt már magában. Vagy éppen azt próbálják meg tőle kierőszakolni, hogy akkor valaha összeáll-e még a zenekar. Igaz, még öt éve a brit Absolute Radiónak meglepő őszinteséggel megjegyezte: „Ha visszapörgethetném az idő kerekét, egyszerűen lehoznám a koncertet (ami előtt összevesztünk), majd megcsinálnám a rá következőt, s szépen mindenki túltenné magát a nézeteltérésen. S talán át is tudtuk volna ezután beszélni a dolgokat, így pedig sose oszlott volna fel a banda.”

Ez persze már tényleg múlt idő, de bánkódni immár hét év után semmi értelme. Noel szólódolgai ugyanis egyre jobbak. Ugyan első, Noel Gallagher’s High Flying Birds címen kiadott anyagában még nagyon sok volt az Oasis-utóérzés, a tavalyi Chasing Yesterday már elrugaszkodott ettől a vonaltól, s sokkal összetettebb. Nem csoda, hiszen – ahogy az amúgy őrült Manchester City-fanatikus zenész elmesélte – a szóló- és basszusgitár mellett a triangulumot, a kürtöt is ő játszotta fel, sőt a dalokban borosüveg és kanál is megszólal.

Noelről és az Oasisről egyébként Supersonic címmel októberben jelenik meg egy életrajzi dokumentumfilm. Ez már csak azért is ígér izgalmakat, mert más, sok csatát megélt rockzenésszel ellentétben az idősebb Gallagher még sose adott ki semmiféle önéletrajzot. Erről egyébként még a legutóbbi albumbejelentő sajtóbeszélgetésén úgy nyilatkozott: – Van egy csomó saját melóm, eleget kell senyvednem a dalszövegeimen. Ha nem lesz egy vasam se, és már más lehetőségem, akkor talán elgondolkodom rajta. Így egyelőre Liam, illetve a brit könnyűzene apraja-nagyja megússza, hogy az egyre inkább apai attitűdöt mutató, a testvére mellett leginkább a nagy rivális banda, a Blur frontemberét, Damon Albarnt cikiző Gallagher leszedje róluk a keresztvizet.

###HIRDETES2###