Lengyelként értette, mit miért teszünk

Egyaránt értő kommentátora volt a lengyel és magyar folyamatoknak a most elhunyt Jaroslaw Gizinski.

Nem szabad hagyni, hogy különféle ideák vagy akár a történelem eltakartja előlünk a valóságot, érdemes figyelnünk a realitásokra és óvakodnunk a szélsőséges hangulatkeltéstől. Jaroslaw Gizinski lengyel újságíró írásaiból, nyilatkozataiból rendre ennek üzenetét olvashattuk ki: vigyáznunk kell az egzotikus elképzelésektől, mert a hangzatos ideológiák és látványos megmondások sokszor csak a világ bonyolultságát rejtik el előlünk.

A lengyel Rzeczpospolita újságírója az Eötvös Loránd Tudományegyetemen hallgatott filológiát, a magyarsághoz pedig családi szálakon is kötődött. Dolgozott a Newsweek Polskánál és a Wprostnál is, és havi szinten külpolitikai publicisztikákkal jelentkezett a Heti Válaszban: rendszerint a lengyel közélet alakulását követte nyomon írásaiban. Anyanyelvi szinten írt magyarul, a magyar belpolitikai folyamatoknak éppúgy értő kommentátora volt, mint a lengyel történéseknek.

Gizinski írásait, megszólalásait egyaránt a pontosságra való törekvés, a feleslegesen hangzatos, hangulatkeltő kijelentésektől való ódzkodás és az azokkal szembeni kiállás jellemezte. Ez volt látható a Heti Válaszban júliusban megjelent, a brexit utáni idegenellenes megnyilvánulásokra figyelmeztető cikkében is. Az uniós kilépésről szóló népszavazás miatti elbizonytalanodásról szólt Gizinski: arról a nem épp pozitív irányba változó helyzetről, ahova a populista megmondások is vezették ezúttal Nagy-Britanniát.

Nyilatkozott nekünk az abortusztörvény tervezett szigorításáról, de egy állítólagos közös orosz–lengyel atomerőmű-építésről is: mindannyiszor a valóság és a hangzatos tervek között feszülő ellentmondásra hívta fel az újságíró a figyelmet. A lengyel társadalom többsége valójában nem áll a már így sem túl megengedő abortusztörvény szigorítása mellett, az állampolgárok és a kollégái is inkább az eddigi szabályozás továbbvitele, esetleg óvatos lazítása mellett állnak. Gizinski egyébként is gyakorta hivatkozott a kollégáitól hallottakra: az a fajta újságíró volt, aki nemcsak hogy a (mérték)tartást tartotta egyik legfontosabbnak véleménye kifejtésekor, de éppúgy felemlegette társai álláspontját is. Nem saját magát előtérbe tolva, igyekezve megérteni a körülötte lévő folyamatokat és azt, hol tart jelenleg a lengyel és magyar társadalom.

Értékként a fontolva haladás, a bizonytalan kilengések elkerülése tűnik ki írásaiból: ideje lenne rápillantani a naptárra, és elfelejteni a szavazatszerzési célból történő ijesztgetést – hívta fel a figyelmet egy 2012-es Mandiner-interjúban. „Szükségünk lenne modern, nemzeti és akár katolikus konzervativizmusra, de nem kéne mindenáron védeni 19. századi értékeket. Sok lengyel számára a történelem eltakarja a világot” – hallhattuk ekkor a szerzőtől. A történelmi folyamatok értőjeként figyelmeztetett mindegyre Gizinski: érdemes kikerülni azokat a csapdákat, amikbe egyszer már beleléptünk, figyelni kell a társadalom és a fiatalok aktuális problémáira ahelyett, hogy csak könnyű sikert remélnénk a népszerű szólamok hangoztatásától.

„Igazi lengyel volt, aki nem rejtette véka alá azt sem, hogy nem tetszik neki az újsütetű magyar–orosz barátkozás, elveiből, értékrendjéből nem engedett. De ránk, magyarokra soha nem haragudott, mert ő volt az a lengyel, aki pontosan tudta, értette, hogy Magyarországon mi miért történik” – írta róla nekrológjában a Heti Válasz külpolitikai rovatvezetője, G. Fehér Péter. Július végén küldött üzenetet kollégájának, a következő publicisztika témáját szerette volna egyeztetni vele. Egy nappal később érkezett a válasz: „kórházban vagyok, két súlyos műtéten estem át, teljesen használhatatlan leszek még pár hétig.” A lengyel újságíró július végén még a kórházból posztolt képet, azt írva: a megpróbáltatások után is egy darabban van még, ami nem is fog változni egyhamar.

A gyors lefolyású, súlyos betegség következtében augusztus 12-én vesztette életét Jaroslaw Gizinski. Ötvennyolc évet élt.