Egy terem nem csak falakból áll

Drámai évadnyitót tartott a MÁV Szimfonikusok Zenekar. Aggódnak, de úgy tűnik, maradhatnak a Károlyi-palotában.

Mindössze néhány nap telt el Balog Zoltán miniszter és a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója, Varga Benedek sajtótájékoztatója óta, de újfent szembesülhettünk azzal, hogy intézmények és épületek sorsa között mekkora különbségek lehetnek, még ha a fizikai távolság köztük igen csekély is. A tárcavezető – és a múzeumigazgató – hétfőn azt az örömteli hírt jelentette be, hogy megújul a Múzeumkert, s vele együtt a józsefvárosi Palotanegyed, legalábbis a rémhírekkel ellentétben nemcsak megőrzik, de meg is újítják a múzeum mögött álló Magyar Rádió 6-os stúdióját, a Márványtermet – amelyek a rádiózenekar otthonát adják.

Tegnap a Nemzeti Múzeumtól mindössze alig száz méterre, a Múzeum utca 11. szám alatt található Károlyi-palotában csak a lépcsőházban lehetett némi derűvel találkozni: Lotz Károly mennyezeti freskóján, a felhőkből felemelkedő Aurora arcán. A hajnal istennőjének öröme persze keserédes: mivel átok sújtja, s csak halandóba lehet szerelmes, maga is boldogan adja át magát az enyészetnek, már nem várja a restaurátor ecsetjét. Igaz, festett istennőként leperegni a vakolattal sokkal szebb vég, mint ha egy súlyos faldarab küld minket a túlvilágra: de láthatóan az épület tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. bízik a gondviselésben, s ezért nem költött az épület felújítására – nemhiába írták bele a Mindenhatót az alkotmányba.

– Nagyon könnyen lehet, hogy utoljára van alkalmunk itt sajtótájékoztatót tartani – tegnap ekként kezdte a MÁV Szimfonikusok új évadjának ismertetését a zenekar ügyvezető igazgatója, Lendvai György hegedűművész, hallható megindultsággal a hangjában. A drámai felütés és elbeszélés pedig indokolt volt a zenekari próbateremben, az idén 71 éves együttes történetének újabb epizódját a Magyar Nemzet olvasói is jól ismerhetik: június elején a kormány ugyanis úgy határozott, az állam a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyar Ortodox Exarchátus vagyonkezelésébe, majd a tulajdonába adja a Múzeum utcai palotát, a nemzeti fejlesztési miniszternek pedig 2017. március végéig kell gondoskodnia arról, hogy az ingatlan jelenlegi használói kiköltözzenek. Nehéz volt eldönteni, hogy Lendvai György mit vett jobban zokon: azt, hogy 65 év után az állam kiköltöztetné a zenekart a székházából vagy azt, hogy mindezt az Origo újságírójától kellett megtudnia. Elbeszéléséből annyit mindenesetre kikövetkeztethettünk, hogy a kormány nem egy zongoraművész, legalábbis nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.

Lendvai György – amint arról lapunk is beszámolt korábban – elmondta, a zenekar néhány éve felvette a Károlyi családdal a kapcsolatot, támogatásukkal, illetve építésziroda, gazdasági és jogi szakemberek közreműködésével pedig született egy terv, amely a palotát részben kulturális központtá, részben – az épület műemléki sajátosságainak megőrzésével – hotellé alakította volna. Az épület udvari részének lefedésével Budapest pedig egy új, három-négyszáz főt befogadó koncertteremmel gazdagodott volna. E terv bírta a Miniszterelnökség elvi jóváhagyását, ismeretes volt az MNV Zrt. előtt is, már csak kormánydöntésre vártak – derült ki Lendvai György elbeszéléséből. Aki mondandóját alátámasztandó, meg is mutatta a vastag kötetbe foglalt tervet, amelynek címlapjáról leolvashattuk a Magyar Kastélyprogram Nonprofit Kft. nevét. Ami egyet jelent Virág Zsolt művészettörténész, jogász nevével, aki pedig a szeptember elsejétől a Nemzeti kastélyprogram és a Nemzeti várprogram végrehajtásáért felelős kormánybiztos. Titulusa miatt L. Simon László utódaként emlegette több sajtótermék, ám a jelzőbe rejtett párhuzam fals: a Magyar Kastélylexikon sorozat írása mellett Virág Zsolt munkáját fémjelzi mások mellett a hajósi vagy az egri érseki palota rekonstrukciója. Szakember, nem pedig politikus – érthetetlen, hogy sutba dobják a munkáját.

Míg ezen morfondírozhatott magában a sajtótájékoztató hallgatósága, a zenekari alapítvány kuratóriumi elnöke – korábban a zenekar igazgatója –, Fenyő Gábor karmester és ütőhangszeres csak sorolta, az elmúlt ötven évben ki mindenkivel próbált együtt e teremben: Kiri Te Kanawa, Kurt Masur, Ferencsik János, Lehel György, Erdélyi Miklós, Kobajasi Kenicsiró. És csak sorolta. – Ők és a muzsikusaink is itt hagyták a lábuk nyomát. Ez a próbaterem nem egyszerűen négy fal, hanem olyan hely, amely beitta magába a zene szeretetét, a zene szolgálatát.

A zeneileg legizgalmasabb mondandó persze ezúttal is Csaba Péter vezető karmesterre, művészeti vezetőre maradt. Amiből annyit elárulhatok: idén is nagyon jó koncertekkel jön a MÁV Szimfonikusok.