Tizenhatodik, ám minden bizonnyal élete legfájdalmasabb hangvételű lemezének kiadásán van túl Nick Cave. A The Bad Seeds zenekarával jegyzett friss korongot ugyanis tavaly júliusban 15 évesen elhunyt egyik ikerfiának, Arthurnak dedikálta. A nyolcszámos Skeleton Tree (Csontvázfa) pedig valóban mestermű, s ugyan közismert, Cave zenéje nem habkönnyű poprock, de ennek az albumnak a meghallgatásakor napok kellenek, mire leülepszik valami a világhíres apa fájdalmából.
Semmi értelme ugyanis klasszikus rockalbumként tekinteni az anyagra, a megszokott keserédes dallamok mögött ugyanis nemegyszer hallani a segélykiáltást, amelyet a tragédia után énekelt ki magából az ausztrál származású veterán. A belső vívódás végighömpölyög a dalokon, hozzátenni nemigen lehet, csak újra és újra meghallgatni, csendben mélázni a bőrön végigfutó keserű ütemeken.
Vajon milyen szuperplánból nézve az egyik legismertebb rockikon? Noha nem igazán szokott, mégis lapunknak mesélt erről egy korábbi interjúban Cave középiskolás jó barátja. Mick Harvey negyven évig volt hű zenésztársa Cave-nek, egyúttal 1983-ban alapítója a The Bad Seeds zenekaruknak, ahonnan végül hét éve távozott. A vele készített beszélgetést ITT olvashatja.
A szeptember 8-i premierrel egy időben két-, illetve háromdimenziós, One More Time With Feeling (Még egyszer érzéssel) című, fekete-fehér technikával készített koncertfilmet is bemutattak a nagyközönségnek. Az alkotás rendezője, Andrew Dominik a Velencei Filmfesztiválon arról beszélt, az új lemez megszületését végigkísérő és azt dokumentáló moziban, tudatosan kerülte, hogy Cave-et fia haláláról faggassa. Amint az amerikai NME zenemagazinnak elmondta: a zenész viszolygott attól, hogy a témáról mindenféle jöttment újságírókkal beszéljen. A filmet pedig önfenntartó előrelátásból választotta, hogy így adja ki magából a fájdalmát egy olyan embernek, akit ismer.
– Megváltozol. Ez történik, ha ilyen katasztrófa következik be az életedben. Az eddig ismert személyből teljesen ismeretlenné válsz – beszélt gyászáról az 58 éves zenész, aki szerint noha a tükörben ugyanaz marad az ember, mint volt, legbelül érzi, ez nem a régi önmaga. Fájdalmát pedig ehhez hasonló sorokkal írja le: „Leesel az égből, és széttörve zuhansz a mezőre, amely közel fekszik az Adur folyóhoz.”