Nekimegy a netes óriásoknak az EU

Brüsszel szerint a főleg amerikai alapítású cégek degeszre keresik magukat. Exkluzív interjú.

Ezt a petíciót egy újabb követte szeptember 1-jén, amelyet már 18 ezer európai, köztük 650 magyar szerző írt ugyancsak az Európai Bizottságnak. A jogdíjkérdés ilyen formában való rendezését az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület is támogatja.

Az ügy hátteréről szóló cikkünket ITT olvashatja.

– A kulcskérdés az, hogyan tudja a Bizottság arra kényszeríteni az elsősorban amerikai székhelyű techóriásokat – mint a YouTube-ot is tulajdonló Google-t vagy épp a Facebookot –, hogy fizessenek a megosztások, illetve lejátszások után?

– Amennyiben javaslatainkat elfogadja az Európai Parlament, illetve a tagállami kormányok – s ebben számítunk Magyarország támogatására is –, az azt is jelenti, ha egy amerikai cég az EU-ban akar leányvállalatot alapítani, illetve szolgáltatást végezni, úgy be kell tartania ezeket a szabályokat. Minden cégnek, legyen az amerikai vagy sem, azonos szabályok szerint kell működnie a közös uniós gazdasági térségben, azokat be kell tartaniuk, csak így jelenhetnek meg az 500 milliós piacunkon. A közös digitális térség kialakításával segíteni tudunk főleg a kis, kezdő vállalkozásoknak, s ezt néhány amerikai vállalat is támogatja. Az azonos feltételrendszer megteremtésével pedig nem lehet kibújni a szabályok alól, nem lesznek kiskapuk. A célunk tehát az, hogy az egész EU területén egységes fogyasztó-, adat-, illetve jogdíjvédelmi feltételeket alakítsunk ki. Ez egyúttal tiszta jogi helyzetet is teremt.

– A Bizottság tárgyalt már a kifogásolt vállalatokkal ezekről a kérdésekről? Láttuk ugyanis, hogy az uniós tervek bejelentésére adott első reakciók elég elutasítóak voltak. Mit tesznek, ha ezek a cégóriások minden önök által felvetett javaslatot visszautasítanak?

– Igen, kapcsolatban állunk velük. Egyrészt, hogy elmagyarázzuk, milyen céllal akarunk beavatkozni, másrészt pedig, hogy meghallgassuk az aggályaikat. Néhány hete tárgyalást folytattam Írországban a Google képviselőivel, akik támogatják a javaslatunk több elemét is, elsősorban, ami az átláthatóságot illeti. Mi folytatni szeretnénk a párbeszédet, hogy minden felet biztosítsunk a jogbiztonságról. A legfontosabb, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt. Azt szeretnénk, hogy az online tartalomszolgáltatók továbbra is innovatív módon működjenek, kiváló szolgáltatást nyújtsanak, de azt ne az alkotók, szerzők kárára tegyék.

– Ha a szellemi javak online megosztása utáni visszafizetéseket nézzük, a bizottságnak van-e arra elképzelése, mennyit fizessenek klikkelésenként, megtekintésenként az alkotóknak? Mondjuk például öt centet vagy egy centet.

– Nem, ez egyáltalán nem arról szól, hogy rögzítsük azt az összeget, amit ki kell fizetniük a jogtulajdonosok számára. Az új szabályozásunk tiszta és átlátható keretet nyújtana: megadja a lehetőséget az alkotóknak, hogy leüljenek tárgyalni, de az rajtuk múlik, hogy miben állapodnak majd meg a tartalomszolgáltatókkal.

 – A megszellőztetett tervek szerint hasonló elképzeléseket honosítanának meg az újságírás területén, ahogy ezt Jean-Claude Juncker bizottsági elnök le is szögezte. Így hasonló jogdíjszabályozás vonatkozna az egyedi újságcikkek, sajtóvideók publikálására is. Ez azt jelentené, hogy az olyan hírmegosztó és hírkereső oldalaknak, mint a Google News vagy a Yahoo News, ugyancsak fizetnie kellene az egyedi cikkek, és egyéb multimédiás sajtótartalmak megosztása, a klikkelések száma után az adott anyag tulajdonosának?

– A kiadók esetében is látunk egy komoly szakadékot, amikor egy vállalkozás megfelelő ellenszolgáltatás nélkül használja kereskedelmi célokra egyes médiumok különböző anyagait. Noha az online forradalommal, a közösségi oldalak megjelenésével, a napilapok, magazinok és egyéb médiaformátumok nagyobb közönséghez is eljuthatnak, ugyanakkor teljesen összekuszálta a hirdetésekből származó bevételeket, illetve nagyon megnehezítette a licencjogok, és az azt megszegőkkel szembeni szankciók lehetőségét. Mi azt szeretnénk, ha a sajtótermékek kiadói hasonló jogosítványokat kapnának, mint amilyennel az unión belül a film- és zenekiadók, vagy épp a televíziós közvetítések kapcsán már érvényben vannak. Az új szabály elismeri, hogy a kiadók komoly anyagi befektetések mellett fontos szerepet játszanak a minőségi újságírói tartalmak előállításában, amelyek elengedhetetlenek a mi demokratikus társadalmaink számára. Így sokkal jobb pozícióból ülhetnek le tárgyalni az internetes tartalomszolgáltatókkal, hogy milyen keretek és feltételek mentén tegyék elérhetővé saját cikkeiket, anyagaikat, egyúttal könnyebben tudnak fellépni a szellemi javak lopása ellen.

– Hogyan tesznek különbséget az egyedi és a már megosztott tartalom között? Hogyan lehet meghatározni, mi egy adott téma alapforrása, ami után majd fizetni kell a szolgáltatóknak?

– Nem áll szándékunkban szankcionálni vagy gátat szabni a hiperhivatkozásoknak, amikor egy cikket a forrást feltüntetve osztanak meg, illetve tovább mondjuk a Facebookon vagy egyéb blogokon. Ezt a témával kapcsolatos közleményünkben is hangsúlyosan aláhúztuk, hogy nem lesz „hiperhivatkozás adó”. A kiadók maguk döntik el, milyen üzleti modellben és kik számára szeretnék elérhetővé tenni a tartalmaikat a hírkeresőkön. Ahogy azt is ők szabhatják meg, miként használhatják fel újra a korábbi anyagaikat. Az új szabályok tehát a sajtótermékek esetében sem azt jelentik, hogy minden egyes cikk-klikk után automatikusan kifizetés történik az adott téma jogtulajdonosának.

– Mi lesz abban az esetben, ha egy nem profitalapú blog, amelyet amúgy is kevesen olvasnak, szeretne megosztani valamit? Nekik kell-e fizetni a tartalommegosztásért, vagy csak a nagyobb portáloknak, illetve azoknak, amelyek bármiféle anyagi hasznot húznak a megosztásból?

– Az alapszabály az, ha valaki egy jogvédett anyagot – nem egy rövid kivonatot, hanem egy terjedelmes, komoly munkát – akar egy az egyben átvenni, akkor erre engedélyt kell kérni a tulajdonostól is. Ezen az új szabályok sem fognak változtatni. Mi csak azokat a feltételeket akarjuk megteremteni, amelyek segítségével a kisebb kiadók könnyebben tudnak ilyen ügyekben tárgyalni az online piac nagyobb szereplőivel. De bizonyos értelemben lesznek kivételek, s különbséget teszünk a tudományos, oktatási, illetve a profit célú felhasználások között.

– Ha minden a megfelelő ütemben halad, mikor léphetnek életbe az új szabályok?

– Amilyen gyorsan csak lehet. Tisztában vagyunk vele, hogy a digitális világ egyre jobban behálóz minket, épp ezért nem vesztegetjük az időnket.

Noha talán annyira nem látványos, de legalább ilyen fontos az a bizottsági keretrendszer, amely a különféle, elvileg jogvédett tartalmak felhasználásával kapcsolatos kivételekre vonatkozik majd. Andrus Ansip ennek kapcsán lapunknak arról beszélt, az oktatási célokra való használat esetén nem kell kérni a jogtulajdonos közvetlen engedélyét, hanem – ahogy az most az idézetek és a kizárólag személyes letöltés, egyedi másolat esetében már működik – az adott intézmény, illetve akár személy, elsősorban kutatók külön engedély nélkül megtehesse. Az erre vonatkozó szabályokat bele fogják építeni az új szellemi javakra vonatkozó direktívába. A 2005 és 2014 között miniszterelnökként szolgáló észt politikus azt is leszögezte, nagyon szeretnék, ha a kutatók tudományos kutatásaikhoz az EU-n belül úgynevezett szöveg- és adatbányász technológiákat is használhatnának. Erre az egyre növekvő adatmennyiség miatt lenne szükség, ezzel ugyanis gyorsabban és könnyebben lehetne nagy adathalmazokat feldolgozni. Jelenleg ugyanis évente 8-9 százalékkal bővül a digitális tudományos publikációk száma, s a munka felgyorsítása érdekében – Brüsszel szerint – szükség lenne ilyen technológiák alkalmazására.

A Bizottság hasonlóan kivételezne a kulturális javak megőrzése céljából történő tartalomfelhasználás esetében is. Főleg, mert ezek digitalizálásával ezen javakhoz az uniós állampolgárok is hozzáférhetnek az interneten. A bizottsági alelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy hasonló kivételekre már van egyezmény, a 2013. június 27-én elfogadott, az ENSZ szellemi javakkal foglalkozó szervezete által jegyzett marrakeshi egyezmény például a látássérültek számára ad hozzáférést a különféle jogdíjvédett tartalmak személyes felhasználásához. (B. R.)