Ez már nem cirkusz, hanem színház

Együttműködni a világ legjobbjaival – a Recirquel magyar újcirkusztársulat vezetőjét, Vági Bencét kérdeztük.

S lehet, hogy a Recirquel már az újcirkuszon is átlépett, de azért tanulságos néhány mondat erejéig kitérni arra is, hogy Vági Bencének mit jelent az újcirkusz: – Számomra akkor jön létre ez a műfaj, amikor a néző azonosulni tud a szereplővel, a történet pedig érzelmeket vált ki belőle. A klasszikus cirkusznál az alapérzések jönnek elő: a félelem, az öröm, a humor, az izgalom. Utóbbi csak kikapcsol, de nem gondolkodtat el. Ezért szoktam tiltakozni is az újcirkusz kifejezés ellen, mert szerintem amit mi csinálunk, az színház cirkuszi elemekkel. De a cirkuszt sem szabad megtagadni.

Hogy ezeken túl miként lehet elhelyezni a kortárs cirkusz világában magát a Recirquelt, ahhoz arra kértem az alapítót, hogy a Cirque du Soleilt vegye alapul: – A Cirque du Soleil hozzánk képest kifejezetten klasszikus cirkuszi vonalat visz, talán az amerikai Barnum Cirkusz hagyományaihoz áll a legközelebb, és csupán az előadásaik húsz százalékában jelenik meg a történetmesélés. (A Barnum Cirkusszal járta be Magyarországot Buf­falo Bill lovaglóművész is. Vadnyugati sátor­városukkal 1906. június 16. és július 22. között Magyarország 25 városában léptek fel – a szerk.) Ráadásul amikor nagy arénákban van az előadásuk, nem a saját sátrukban, akkor minden nagyon messze van a közönségtől. A Recirquelben hasonló kvalitású artisták dolgoznak, mint a Cirque du Soleil­nél, de mi testközelben maradunk: ez pedig nagyon tudja fokozni az élményt. Most januárban egyébként a Soleillel léptünk fel közösen egy nagy gálán a La Tohuben.

Azért is kértem, hogy a Cirque du Soleil legyen az összehasonlítási alap, mert ha Magyarországon az újcirkusz kerül szóba, akkor mindenkinek ez a társulat jut eszébe. Ráadásul a Recirquel és a Soleil között együttműködés van kialakulóban. A rendező-koreográfus elmondta, hogy a Cirque du Monde programmal fiatalokat ösztönöznek egy jobb életre a cirkuszon keresztül, ebbe a programba készül beszállni a Recirquel.

Ez nem csupán arról szól, hogy meglegyen az artista-utánpótlás, hanem arról is, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat felemeljék, kiutat és életcélt ajánljanak nekik. Több mint harminc éve futtatják, és már próbálkoztak a bevezetésével idehaza is, de a Recirquelben látták meg végül azt a komoly partnert, amellyel bele mernek vágni.

– Már két éve tárgyalunk erről: jövő nyáron szeretnénk elindítani a programot. Többrétegű képzésről van szó, amelyben először azokat kell kiképezni, akik a gyerekeket tanítják, aztán következnek maguk a gyerekek. Ez nyilván nem egyszeri alkalom, hanem hosszú, éveken át tartó tanulási folyamat – mondta Vági.

Összesen 11 artistával, egy színésznő­vel és egy énekesnővel dolgozik a magyar társulat, évi 150-170 napot tölte­nek külföldön. Az utazások közötti szünetekben pedig már készül a következő előadás Lakatos Leonetta és Pintér Áron főszereplésével, akik egy bohóc házaspárt alakítanak majd. Vági Bence elmondta, hogy komikus, keserédes elő­adás lesz, a pár életét szeretnék színre vinni, gyakorlatilag a haláluk pillanatától egészen a találkozásukig, visszafelé. És ahogy eddig, úgy ezután sem áll meg a fejlődés, mert nem biztos, hogy kimondott monológok és párbeszédek lesznek az előadásban, de helyzetekben való megszólalások mindenképpen.

– A szereplők nem színészek, de nagyon jó képességeik vannak. Szólaltak már meg színpadon, ezt szeretnénk most fejleszteni, de csak a komfortzónán belül. A tavaszi fesztiválon lesz a bemutató, de most visszamegyünk Montréalba, aztán tovább Spanyolországba. Decemberben pedig huszonegy előadásunk lesz a Müpában, A Meztelen Bohócot és a gyerekeknek szóló Trükköket ötször-ötször, a Párizs Éjjelt tízszer, a Non Solust egyszer játsszuk. Jövőre azonban nagy megtiszteltetés ér minket újra – zárta a társulat alapítója –, hiszen A Meztelen Bohóccal megnyithatjuk az Izraeli Operaház tavaszi évadát.