Ez már nem cirkusz, hanem színház

Együttműködni a világ legjobbjaival – a Recirquel magyar újcirkusztársulat vezetőjét, Vági Bencét kérdeztük.

Nem ritka a cirkuszművészet történelmében a magyar siker. Azonban az, hogy nem néhány artista vagy artistaszám, hanem egy egész társulat válik világhírűvé, az már annál ritkább. Ha pedig hozzátesszük, hogy itt most újcirkuszról van szó, akkor még inkább eszünkbe juthat a fehér holló hasonlata. A Vági Bence rendező-koreográfus által alapított és vezetett Recirquel kitaposta magának rendhagyó útját, és a cirkusz világának csúcsait ostromolja: olyannyira, hogy ez már inkább színház, mint cirkusz.

Idén ősszel jutottak el Montréalba, az újcirkusz fővárosába, erről lapunk is többször beszámolt. A La Tohuben nyitották meg az újcirkuszi évadot, két héten át minden este volt előadásuk. Ez az egyetlen olyan kőszínház, amely újcirkuszra specializálódott, ráadásul a Cirque du Soleil alapította. Akit ide meghívnak, az hatalmas figyelmet kap aztán a világ többi nagy színházától is, legalábbis azoktól, amelyek újcirkusz-előadásokat is befogadnak.

– A montréali színház igazgatójához eljutott a promóciós videónk, és vették a fáradságot, elrepültek Budapestre, megnézték mindhárom nagyelőadásunkat a Müpában. Aztán hosszú tárgyalások után úgy döntöttek, szeretnék a Recirquelt bemutatni Kanadában – mondta lapunknak Vági Bence.

Azonban a La Tohunél is van feljebb, de ahhoz kimondottan kereskedelmi irányba kellene elvinni a Recir­quelt, vagyis egészen máshogyan kellene kialakítani a társulatot. Ahogy a rendező-koreográfus mondja: – Sok, hozzánk hasonló méretű társulat más-más szereplőgárdával készít el egy-egy előadást, ezt aztán megturnéztatják világszerte, és kezdik elölről. Én azonban szeretném, ha a Recirquel állandó társulattal dolgozna, ami azzal jár, hogy az artistákat folyamatosan tovább kell képezni. Vannak balettóráink, színészmesterséget tanulunk, és hívunk szaktanárokat is.

Ennek talán legszebb példája a Non solus című előadásuk, amelyben az artista Illés Renátó táncol is, a táncos Zsíros Gábor pedig artistaelemeket is bemutat. – Ez továbblépés a tipikus újcirkuszhoz képest, hiszen ez már majdhogynem konkrét színház, amely lírai történetet mesél el. Idáig el kellett jutnunk: meg kellett tanulnunk, hogy a sajátunkon kívül más nyelven is lehet beszélni. Ha a társulat megalakulásakor akartam volna megcsinálni ezt az előadást, akkor az teljességgel lehetetlen lett volna – mesélte Vági Bence.

S lehet, hogy a Recirquel már az újcirkuszon is átlépett, de azért tanulságos néhány mondat erejéig kitérni arra is, hogy Vági Bencének mit jelent az újcirkusz: – Számomra akkor jön létre ez a műfaj, amikor a néző azonosulni tud a szereplővel, a történet pedig érzelmeket vált ki belőle. A klasszikus cirkusznál az alapérzések jönnek elő: a félelem, az öröm, a humor, az izgalom. Utóbbi csak kikapcsol, de nem gondolkodtat el. Ezért szoktam tiltakozni is az újcirkusz kifejezés ellen, mert szerintem amit mi csinálunk, az színház cirkuszi elemekkel. De a cirkuszt sem szabad megtagadni.

Hogy ezeken túl miként lehet elhelyezni a kortárs cirkusz világában magát a Recirquelt, ahhoz arra kértem az alapítót, hogy a Cirque du Soleilt vegye alapul: – A Cirque du Soleil hozzánk képest kifejezetten klasszikus cirkuszi vonalat visz, talán az amerikai Barnum Cirkusz hagyományaihoz áll a legközelebb, és csupán az előadásaik húsz százalékában jelenik meg a történetmesélés. (A Barnum Cirkusszal járta be Magyarországot Buf­falo Bill lovaglóművész is. Vadnyugati sátor­városukkal 1906. június 16. és július 22. között Magyarország 25 városában léptek fel – a szerk.) Ráadásul amikor nagy arénákban van az előadásuk, nem a saját sátrukban, akkor minden nagyon messze van a közönségtől. A Recirquelben hasonló kvalitású artisták dolgoznak, mint a Cirque du Soleil­nél, de mi testközelben maradunk: ez pedig nagyon tudja fokozni az élményt. Most januárban egyébként a Soleillel léptünk fel közösen egy nagy gálán a La Tohuben.

Azért is kértem, hogy a Cirque du Soleil legyen az összehasonlítási alap, mert ha Magyarországon az újcirkusz kerül szóba, akkor mindenkinek ez a társulat jut eszébe. Ráadásul a Recirquel és a Soleil között együttműködés van kialakulóban. A rendező-koreográfus elmondta, hogy a Cirque du Monde programmal fiatalokat ösztönöznek egy jobb életre a cirkuszon keresztül, ebbe a programba készül beszállni a Recirquel.

Ez nem csupán arról szól, hogy meglegyen az artista-utánpótlás, hanem arról is, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat felemeljék, kiutat és életcélt ajánljanak nekik. Több mint harminc éve futtatják, és már próbálkoztak a bevezetésével idehaza is, de a Recirquelben látták meg végül azt a komoly partnert, amellyel bele mernek vágni.

– Már két éve tárgyalunk erről: jövő nyáron szeretnénk elindítani a programot. Többrétegű képzésről van szó, amelyben először azokat kell kiképezni, akik a gyerekeket tanítják, aztán következnek maguk a gyerekek. Ez nyilván nem egyszeri alkalom, hanem hosszú, éveken át tartó tanulási folyamat – mondta Vági.

Összesen 11 artistával, egy színésznő­vel és egy énekesnővel dolgozik a magyar társulat, évi 150-170 napot tölte­nek külföldön. Az utazások közötti szünetekben pedig már készül a következő előadás Lakatos Leonetta és Pintér Áron főszereplésével, akik egy bohóc házaspárt alakítanak majd. Vági Bence elmondta, hogy komikus, keserédes elő­adás lesz, a pár életét szeretnék színre vinni, gyakorlatilag a haláluk pillanatától egészen a találkozásukig, visszafelé. És ahogy eddig, úgy ezután sem áll meg a fejlődés, mert nem biztos, hogy kimondott monológok és párbeszédek lesznek az előadásban, de helyzetekben való megszólalások mindenképpen.

– A szereplők nem színészek, de nagyon jó képességeik vannak. Szólaltak már meg színpadon, ezt szeretnénk most fejleszteni, de csak a komfortzónán belül. A tavaszi fesztiválon lesz a bemutató, de most visszamegyünk Montréalba, aztán tovább Spanyolországba. Decemberben pedig huszonegy előadásunk lesz a Müpában, A Meztelen Bohócot és a gyerekeknek szóló Trükköket ötször-ötször, a Párizs Éjjelt tízszer, a Non Solust egyszer játsszuk. Jövőre azonban nagy megtiszteltetés ér minket újra – zárta a társulat alapítója –, hiszen A Meztelen Bohóccal megnyithatjuk az Izraeli Operaház tavaszi évadát.