Feri feneke egy visszavágás

Az új videoklip és a pénteki koncert kapcsán Szeder-Szabó Krisztinával beszélgettünk.

– Honnan jött a fiús klip gondolata?
– Korábban már volt egy csomó olyan dal, amelyekben lányneveket soroltak, aztán jött a Helló lányok, ami nagy port kavart, és ekkor jutott eszembe, miért is nincs egy fiúneveket soroló dal. Ha a fiúk megmondhatják, hogy mi tetszik a lányokban, akkor mi miért ne tehetnénk?

– Akkor a Feri feneke egyfajta visszavágás?
– Igen, tulajdonképpen az.

– Mi alapján lehetett felkerülni a fiúk listájára?
– Elsősorban a nevek ritmikája és a hozzájuk párosítható alliteráció döntött.

– A néven nevezett fiúkra vonatkozó megfigyelései konkrét tapasztalatokon nyugszanak?
– Egy-kettő konkrét ismerős is el van rejtve köztük, de alapvetően nem.

– „Kinek szüljünk gyerekeket?” – hangzik a refrén kérdése. Ön szemmel láthatóan nagyon élvezi a zenélést, kiteljesedett benne. Nem fél a modern nők egyik legsúlyosabb dilemmájától, a „karrier vagy gyerek” döntéskényszertől?
– Nagyon sokáig tartottam ettől, miután eldöntöttem, hogy a zenének szentelem az életem, de szerencsére látok kimondottan pozitív példákat is magam körül. Azt hiszem, hogy megoldható, és ennek örülök, mert szeretnék is gyerekeket. Nyilván nehéz lesz, de nem lehetetlen.

– Milyen a klip fogadtatása?
– Nagyon pörög, néhány nap alatt húszezren nézték meg. Jó visszajelzések érkeztek, persze vannak negatív kommentek is, de ezeket már direkt vártam. Örülök, hogy sikerült összehozni az animés és trashes világot a színvonalas képfelvételekkel. Ez volt az első olyan klipforgatásom, ahol nyugodtan hátradőlhettem az előkészítéskor, mert Szilágyi Fanni és Rónai Domonkos teljesen a kezükbe vették az irányítást. De például azt, hogy pokélabdával gyűjtöm be a fiúkat, én találtam ki, és erre büszke vagyok. Érdekesség még, hogy Bera Nándor Dániából küldte nekünk az animációkat!

– Az életben is ilyen fiúgyűjtögető?
– Nem jellemző. Ezért az elején zavarban is voltam a forgatáson, de végül belejöttem és szemtelenül arcon dobtam mindenkit.

– Zenéjében tetten érhető számos hatás, éppúgy a sanzonok, mint a 90-es évek underground világavagy a gitáros történetmondás, amit például Cseh Tamás képviselt. Melyik ön valójában?
– Mindenhonnan összeszedegetem, ami tetszik, és épül belőle egy egyéni egyveleg, így lesz „szedres” ez a világ.

– Vállaltan nem áll szándékában újat mondani?
– Szerintem újdonságot senki sem képes mondani a popzenében szigorúan egy műfajban. Ezt ma már csak a fúzióval lehet. Minden megtörtént, aminek meg kellett. Itthon még nehezen fogadják el, ha valami sok műfajból táplálkozik, pedig e nélkül beszűkül az előadó.

– Könnyebb a mai internetkultúrával és szociálismédia-struktúrával ismertté válni, mint mondjuk egy bő évtizeddel ezelőtt a klasszikus módokon?
– Azt érzem, hogy a marketing eluralta ezt a világot, és gyakran fontosabb, mint a termék. Viszont ha értesz ahhoz, amit csinálsz, szinteket tudsz ugrani anélkül, hogy évekig járnád a klubokat. Hozzáteszem: én magam is évekig jártam a klubokat, kell a tapasztalat és a rutinszerzés is. De a marketinghez is érteni kell. A saját költségemen és közösségi finanszírozással készítettem el az első lemezt, sok időt fordítottam kampányra, pályáztam, és csak ezt követően jött a képbe egy kiadó és management. Már elértem valamit, mire jött a segítség.

– Koncertje az A38-on november 18-án este tekinthető mérföldkőnek?
– Annak tekinthető. Amikor júniusban megjelent a Táncolj velem élet! című második lemezem, minden hirtelen történt, és azóta a zenekari felállás is nagyban megváltozott. Akkor nem érett még be az új anyag. Ott lesz Vitáris Iván az Ivan & the Parazolból, vele egy Jack White-dalt fogunk eljátszani, és egy Szeder-dalban is énekelni fog. Vendégünk lesz még Maszkura, akivel az albumon is szereplő Száraz rúzst énekeljük, lesz vetítés, jönnek vokalista lányok is. A zenekarom tagjait tekintve először lép fel ebben a felállásban. Nagy változásban voltam és vagyok, a lemezmegjelenés is egy volt ezek közül, és mostanra értek be bizonyos folyamatok.