Jutott mindenkinek elég oxigén

Jean-Michel Jarre koncertjén feltűnt Edward Snowden is, igaz, csak a kivetítőn.

Ismét hazánkba látogatott az elektronikus zene egyik nagy úttörője, Jean-Michel Jarre. A francia világsztár 75 millió eladott lemezzel, számos világslágerrel és több ezer koncert rutinjával a háta mögött csütörtök este sem okozott csalódást a Papp László-arénában összegyűlt tizenegyezer rajongójának. Talán kevesen tudják, de a lyoni születésű művész már kiskorában letette későbbi munkássága alapjait. Nyolcévesen kiválóan zongorázott és a kisebb helyi jazzklubok meghódítása után 24 éves fejjel, 1972-ben jelentette meg első önálló albumát Deserted Palace címmel.

A nem túl zajos kezdeti sikerek után Jarre a jazz világából az akkor még igencsak gyerekcipőben járó elektronikus muzsika felé kezdett kacsingatni. A szélesebb közönség 1976-ban ismerhette meg, Oxygene című lemeze a világ számos országában került fel a slágerlisták elejére. Sikere azóta is töretlen. Nem csak zenét komponál és koncertezik, hangszert is fejleszt, ha épp nem a világbékéért szónokol. A sztár mára már nemcsak az elektronikus zene nagykövetévé, de a francia kortárs művészet egyik legfontosabb exportcikkévé is vált.

Tavaly már sejteni lehetett, nemsokára újra a színpadon láthatjuk, hiszen a majdnem egy évtizedes hallgatás után Jarre 2015-ben új lemezzel jelentkezett Electronica 1 címmel, amelyet idén az Electronica 2, majd az Oxygene 3 követett. A nem kevés világsztárt felvonultató Electronica-lemezek kapcsán a művész olyan neves előadókkal kiegészülve mutathatta meg újra oroszlánkörmeit, mint például Moby, Vince Clark vagy a horrorfilmek nagymestere, John Carpenter. Talán ennek is volt köszönhető rajongói részéről az új turnét megelőző hatalmas várakozás.

Az Arénában a háromnegyed kilences kezdést hatalmas füttykoncert és ováció fogadta. A két zenésszel kiegészülve színpadra álló világsztár nem aprózta el: sem a látványt, sem a hangzást tekintve. A hangosítók előtt külön le a kalappal! A hatalmas kivetítőkön feltűnő animációk, a hozzájuk komponált lézerfények néha egészen lélegzetelállító hatást produkáltak. Jarre a koncert alatt nem vonult a moduláris szintetizátorai és egyéb elektronikus zajkeltő eszközei mögé, együtt élt a közönséggel, nem egyszer köszönte meg a nézők lelkesedését, vagy buzdította táncra rajongóit, akik között szép számmal volt az idősebb és a fiatalabb korosztályból is.

A koncert egyébként az új lemezek anyagára épült: nem maradt ki a Heart of Noise, a The Architect, a Circus és a Pet Shop Boysszal felvett Brick England sem. Az új, szinte hard trance-esre hangszerelt dalokat hallgatva néha úgy érezhettük, egy Armin van Buuren által prezentált DJ-show-n vagyunk, és talán az volt a koncert egyik nagy hiányossága, hogy a régi nagy slágerekből keveset játszottak. (De azért elhangzott az Oxygene 2, 4, 8, 17 és az Équinox 4, 7 is.) Persze a folyamatosan a jövőbe néző Jarre-tól ezt nem is lehet elvárni.

A koncert közepén a kivetítőn feltűnő Edward Snowden arcképe és videoüzenete sem okozhatott igazi meglepetést. Jarre a Magyar Nemzetnek október végén adott interjújában a második világháborúban ellenállóként szerepet vállaló édesanyjához hasonlítja Snowdent, s az amerikai lehallgatási botrány kirobbantójáról úgy fogalmazott: hősnek látja, aki a nyilvánosság mellett tört lándzsát.

A nem sokkal több mint másfél órás koncert alatt újra kiderült, hogy Jarre-ban még mindig rengeteg az energia, valamint az sem volna csoda, ha a közeljövőben egy újabb lemezét tarthatnánk a kezünkben.