Álmodozó tekintetű, esetlen fiatal, akinek az is nehezére esik, hogy a legártatlanabb kis bestiáját kordában tartsa. Egy megszakadt barátság (szerelem?) nyomasztó terhét viselő fiatal, akit még a Roxfort varázslóiskolából is kicsaptak, mert életveszélyt okozott. A novemberben mozikba került spinoff, a Legendás állatok és megfigyelésük némileg más képet mutatott Göthe Salmanderről – akit Eddie Redmayne alakít –, mint a 2001-ben megjelent fiktív tankönyv.
Emlékezetes: J. K. Rowling a Harry Potter-könyvek írása közben több zsebkönyvet is kiadott, melyeket a sorozatban a varázslópalánták tankönyvként használtak. Az egyik ilyen a varázslatos sportról szóló A kviddics évszázadai, a másik a Legendás állatok és megfigyelésük volt. A szerzői jogokról Rowling lemondott, a könyvekből származó bevételt a szegénység ellen küzdő Comic Relief alapítványnak ajánlotta fel.
Tizenöt év alatt össze is jött 7,5 milliárd forint csak a két kiadványból. A 2001-es Legendás állatok egyébként csupán öt fontba került – a magyar fordítást ötszáz forintért árulták –, ma már harminc fontokért (körülbelül tizenegyezer forint) cserélnek gazdát a neten a példányok. A régi, puha fedelű könyv után jövő márciusban kemény borítású jelenik meg, és már tizenhárom fontba (közel ötezer forint) fog kerülni.
A kis könyvet a Harry Potter-sorozathoz és a legutóbbi színdarabhoz hasonlóan Tóth Tamás Boldizsár fordította, és bár csak 79 oldal, valóban felfejthető belőle ötrésznyi történet. Merthogy ennyit tervez Rowling; az első rész pedig, melyről kritikánkat már korábban közöltük, érezteti is, hogy bővebb kifejtés várható.
Miközben az 1926 New Yorkjában játszódó film Salmandere harminchoz közelítő, esetlen alak, a fiktív tankönyv komoly, nagy tekintélyű professzorként mutatta be. A magyar fordításban még kicsapásról sem olvashatunk, csak az iskola elvégzéséről, pedig az eredeti „expelled”-je elég egyértelműnek tűnik. Viszont tény: az egyoldalas biográfiából és a legendás állatok részletes bemutatásából kipattanhat több történet. Igaz, ezeket a néhány történetszálból kiindulva kell megírni. Amelyeket Rowling akár hanyagolhat is: David Heyman producer például úgy vélekedett, Salmander nem lesz új Harry Potter, tehát nem feltétlen ő lesz hősként mindig a középpontban.
Ugyanakkor szerelmi élete miatt nem sokat kell aggódni: a rövid bióban feketén-fehéren leírják, a film melyik szereplője lesz a felesége. Ahogy azt is, hogy a könyvet egy évvel a film cselekménye után adja ki, később pedig megalapítja a Vérfarkas-nyilvántartót, és gátat vet a szelídíthetetlen szörnyetegfajták kitenyésztésének is. Ezekben már eleve két film benne van, de a sárkányügyi kutatóutak is kitehetnek egy harmadikat. Már persze, ha Rowling nem inkább a gonosz varázslóval, a Johnny Depp által megformált Grindelwalddal való csatározásra kíván koncentrálni. Akit 2007-ben a meleggé nyilvánított Dumbledore volt szerelmének nevezett. Depp mint Dumbledore élete szerelme? Ezt sem láttuk jönni.
A filmbeli amerikai varázslók bestiaellenes hevületét mondjuk nem egészen értjük: a könyv szerint már 1750-ben elfogadták azt a 73-as cikkelyt, amely a mágikus lények kötelező elrejtését és gondozását írja elő. Ehhez képest a filmben Tina Goldstein (Katherine Waterston) még azzal támadja le, kiirtási útmutatót ír-e a szörnyekről. Igaz, a filmbeli varázslók bizalmatlansága remek párhuzam volt a boszorkányokkal szembeni ellenséges közhangulattal. Ennek kapcsán említette a Filmvilágban Andorka György az X-Men-filmeket: a mágiával való bírás itt már a másság metaforája lesz, és ez ellen próbál szegülni a főgonosz is.
Mindenesetre a fiktív tankönyv számtalan bestiája feltűnt a filmben, csak épp eltérő neveken: a gallyas fakéregszerű lény a könyvben bowtruckle volt, a filmben bólintér, de a furkász és occamy neve ugyanaz maradt. Több lényét is most veszi elő Rowling: a keselyűszerű halálmadár, az augurán (augurey) például a színdarabban kapott komoly szerepet. Izgalmas kalandok származhatnának abból is, ahogy Harryék után (előtt) Göthe is összecsap acromantulákkal (beszélő pókok), esetleg egy kimérával. Miután a fiktív könyv szerint Salmander Dorsetben él, nem lenne meglepő az sem, ha a később mégiscsak felbukkannának Harryék is. Elvégre a tankönyvszerző még azt írta, baziliszkusszal nem találkozott senki négyszáz éve: igencsak érdekelheti hát, hogy Potterék a titkok kamrájában megküzdenek egyel.
Hatalmas kasszasiker a film
Csak a megjelenése utáni első három hét alatt összesen 183,5 millió dollárnyi bevétel folyt be az Egyesült Államokban a filmből. Az Egyesült Királyságban közel 38 millió font jött össze december 4-éig. December 11-éig világszerte az alkotás összesen 682 millió dolláros bevételt termelt. A film elkészítésére 180 millió dollárt fordítottak.
Ez akkor is előfordulhat, ha most november végén Rowling még arról írt Twitteren: a Legendás állatok -sztori 1945-ben fog zárulni. A Potter-sorozat eddigi fordulatai legalábbis nem zárják ki a váratlan időugrásokat: az új színdarabban visszafelé, vagy a hetedik rész végén előre. A helyszínbeli ugrálások pedig biztosak: David Heyman a Collidernek arról beszélt, hogy a következő rész Párizsban játszódhat. A franciák már képviseltették magukat korábban: a negyedik rész Trimágustusáján vett részt az ottani varázslóiskola, a Beauxbatons.
Azt viszont továbbra sem értjük, hogy miközben a filmben az obskúrus az elszabadult sötét varázserő, addig a könyvet a varázsvilágban az Obskurus Könyvek gondozza. Vagy ez fogja szimbolizálni, hogy miként a varázserőt, úgy a mágikus bestiákat is megszelídíteni kell, és nem elfojtani, kiirtani? Továbbá: ha a film szerint az elfojtott varázserő ekkora galibát okoz, és tízéves korra megöli az elfojtó gyerekeket, akkor Harry hogy érte meg ezt a kort a varázsvilágot élből gyűlölő nagynénjéékkel?
###HIRDETES2###
