A zongoraművész szombaton halt meg.
Erkel Tibor 1934 januárjában született Csökmőn. Erkel Ferenc leszármazottjaként tanulmányait fiatal korától meghatározták a család zenei hagyományai. A debreceni Piarista Gimnáziumban töltött évei után az Erkel Ferenc Zenei Gimnázium és Kollégium (a mai Bartók Béla Kollégium), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoraszakos hallgatója volt, Wehner Tibor tanítványaként.
Zongoraművészi fellépései mellett pályafutását a szegedi konzervatóriumban kezdte zongora- és kamarazene-oktatással. 1964-től 50 éven át a Zeneakadémián tanított, 1969-től tanszékvezető egyetemi tanárként. Tanítványai közül számos nemzetközi rangú karmester, fúvós és egyéb hangszeren játszó művész került ki. Erkel Tibor fia, László is művész lett, Kentaur néven ismert zenész, énekes, díszlet- és jelmeztervező.
Erkel Tibor Lendvai Ernő Bartók-kutató hívására 1963-ban a Magyar Rádióhoz került, amelynek előbb zenei rendezője lett, majd 1992-ig zenei főosztályvezetője volt.
Több rangos díjat elnyerő lemez- és rádiófelvétel fűződik nevéhez, melyeken számos hazai és nemzetközi hírességgel dolgozott együtt. Fontos szerepet töltött be a Dolby Surround rendszerek elődjéül szolgáló kvadrofon technológia kidolgozásában a Magyar Rádiónál. Az így készült felvételek nyugaton is nagy sikert hoztak a magyar rádiózás számára a hetvenes-nyolcvanas években.
Erkel Tibor 1979-től 1983-ig a Művelődési Minisztérium Színház-, Zene- és Táncművészeti osztályának vezetője volt, majd 1992-től két éven át a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban töltött be hasonló posztot.
1996-tól a MIÉP színeiben politizált, 1998 és 2002 között mint országgyűlési képviselő, majd 2002 és 2006 között a Fővárosi Közgyűlés tagjaként.
Munkásságát 1986-ban Erkel-díjjal, 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. Ugyanabban az évben Újpest díszpolgára lett. Az Erkel Ferenc Társaság alapító tagja, alelnöke volt, majd örökös tiszteletbeli alelnöke lett.
