Meghalt Zygmunt Bauman szociológus, filozófus

A lengyel szociológus, filozófus a fogyasztói társadalmat és a globalizációt is kutatta.

Zygmunt Bauman az angliai Leedsben lévő otthonában, családja körében hunyt el – közölte Anna Zeidler-Janiszewska filozófiaprofesszor, a Bauman család barátja. A lengyel szociológus, filozófus 1971 óta élt Angliában.

A baloldali gondolkodó munkássága egyebek között kiterjedt a folyékony modernitás, a holokauszt, a fogyasztói társadalom és a globalizáció kutatására.

Több mint 50 könyvet írt, 1964-ben jelent meg a szociológia egyik alapműve, az Általános szociológia.

Az 1989-ben kiadott Modernitás és holokauszt című művében arról értekezik, hogyan lesz a félelem a modernitás elválaszthatatlan része. Bauman a zsidók tömeges elpusztítását a modernitás olyan pilléreire vezette vissza, mint az iparosodás és a racionalizált bürokrácia.

Bauman az 1990-es években bevezette a folyékony modernitás fogalmát, amely szerint a modern világ olyan állandó folyamatos változásban van, amelyben az egyén képtelen gyökeret verni. A folyékony modernitásban a társadalom nem képes biztonságot nyújtani az egyénnek, és emiatt összetörnek az identitások.

Két éve a Magyar Narancsnak adott interjújában arról beszélt, a világ ma az interregnum korát éli.  „Csak azt tudjuk, mi az, amit magunk mögött hagyunk – arról, hogy mi vár ránk, fogalmunk sincs. Nem tudjuk, mi lesz a tetteink következménye, de jól tudjuk, hogy tudatlanok vagyunk. Látjuk, hogy mindenfelé válságok vannak, mégse tudunk képet alkotni arról, hogy milyen új társadalmi rendet szeretnénk.”

A hetilapnak ezt azzal magyarázta, hogy ma elválik egymástól a hatalom és a politika: 

„A területi alapú szuverenitás ma már csak illúzió: a hatalom nagy része elpárolgott a magasba.

Globális folyamatok zajlanak: multinacionális vállalatok és tőzsdék mozgatják a pénzt, és ezzel a munkahelyeket is cibálják egyik helyről a másikra. A politikai intézmények nem tudják őket irányítani, hiszen ezek mind helyhez kötöttek.

Így elválik egymástól a cselekvési képesség és annak felismerése, hogy mit is kellene cselekedni. Ezért vagyunk interregnum állapotban, ezért érezzük úgy, hogy nem vagyunk urai annak, ami velünk történik." 

A megoldást állítása szerint ő sem tudja, viszont úgy véli: a megoldás feltétele, hogy megváltoztassuk a gondolkodásunkat, amely jelenleg a fogyasztást és a gazdasági növekedést helyezi középpontba.

A varsói társadalomtudományi akadémián szociológiát, majd a varsói egyetemen filozófiát tanuló Bauman fiatal korában hithű kommunista volt, de az 1950-es években egyre inkább eltávolodott a marxizmustól. Az 1968-as lengyelországi antiszemita kampány késztette hazája elhagyására, előbb Izraelbe ment, majd Nagy-Britanniában telepedett le, és a Leedsi Egyetemen oktatott, amelynek professzor emeritusa volt.

Lengyelországban ellentmondásos személyiségként, egyesek a nemzet ellenségeként tartják számon. 2006-ban egy jobboldali történész által előásott dokumentumok szerint Bauman a sztálini éra idején tisztként szolgált egy belbiztonsági katonai szervezetben, amely segédkezett a rendszer ellenségeinek megölésében. Bauman nem tagadta, hogy 19 évesen az egységhez csatlakozott, de hibának nevezte azt, és mint mondta, csak irodai munkát látott el. Semmi bizonyítékot nem találtak arra, hogy bármi köze lett volna emberek meggyilkolásához.