A rendező az elismerés átvételekor azt mondta, hogy egy annyira egyszerű filmet akartak készíteni, „mint egy pohár víz”, a munka mégis nagyon kemény volt. A legnehezebb az volt benne, hogy miként „rejtsék el” az alkotásban a film témáját, amely csak „jószívű” embereknek mutatkozik meg.
A szarvasok nappal vágóhídról álmodnak
„Bámulatos egyszerűséggel mutatja be az érzelmek bonyolultságát, és megnyugtatóan hétköznapi módon beszél a test és a lélek fizikai valóságot régen maga mögött hagyó kérdéseiről” – írtuk a héten az Enyedi Ildikó filmjéről szóló kritikánkban.
A Berlinalén nemcsak a zsűriről bizonyosodott be, hogy „nagy szíve van”, hanem a nézőkről is, akik „csodálatosan” fogadták az alkotást – tette hozzá a Simon mágus után tizennyolc évvel új nagyjátékfilmmel visszatérő Enyedi Ildikó, aki a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (Fipresci) díját, az ökumenikus zsűri díját és a Berliner Morgenpost című lap olvasói zsűrijének díját is elnyerte a Berlinalén.
Mécs Mónika producer köszönetet mondott a rendezőnek és a stábnak a munkáért, a Magyar Nemzeti Filmalapnak a támogatásért és a Berlinale szervezőinek is azért, hogy „felfedezték” a filmet.
A Magyar Nemzeti Filmalap vezetője, Havas Ágnes az MTI-nek azt mondta: „Hatalmas elismerés ez a sok-sok díj. Nagyon örülünk, hogy megállíthatatlanul folytatódik a magyar filmek diadalútja a legfontosabb nemzetközi seregszemléken. Gratulálunk az alkotóknak! Nagyon büszkék vagyunk rájuk.”
Magyar alkotás eddig egyszer nyert Arany Medvét: Mészáros Márta Örökbefogadás című drámáját 1975-ben tüntették ki a Berlinale legfőbb elismerésével.
A Testről és lélekről egy vágóhíd gazdasági igazgatója és egy minőségellenőr – egy középkorú férfi és egy fiatal nő – kapcsolatát mutatja be. A két félénk, visszahúzódó személyiséget az köti össze, hogy ugyanazt a visszatérő álmot álmodják.
Enyedi Ildikó alkotása az Inforg-M&M Film gyártásában, a Magyar Nemzeti Filmalap 420 millió forintos gyártási támogatásával készült. Producerei Mécs Mónika mellett Muhi András és Mesterházy Ernő, operatőre Herbai Máté. Főszereplője Borbély Alexandra, a budapesti Katona József Színház társulatának tagja és Morcsányi Géza, akinek ez az első színészi alakítása. A filmben látható többek között Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin is.
A Berlinale a cannes-i és a velencei mellett a legjelentősebb az A kategóriás filmfesztiválok sorában. Legfőbb díjaiért – az Arany Medvéért és a fő alkotói kategóriákban kiosztott Ezüst Medvéért – 18 alkotás versenyzett az idén. A vasárnap véget érő, 11 napos fesztiválon valamennyi szekciót együttvéve 403 alkotást mutattak be.
Díjjal tér haza a szemle másik magyar nagyjátékfilmje, Török Ferenc 1945 című alkotása is: a szerzői filmek és innovatív zsánerfilmek legújabb tendenciáit felvonultató Panoráma szekcióban bemutatott dráma a harmadik díjat kapta a közönségszavazáson. A szekcióban 43 országból 50 nagyjátékfilmet mutattak be.
A Generation elnevezésű szekcióba meghívást kapott Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című animációs rövidfilmje, Máté Bori The Headless Appearance című, kétperces absztrakt filmje pedig a fesztivállal párhuzamosan futó Kritikusok hete válogatásába került be.
Enyedi Ildikó Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész 1955. november 15-én született Budapesten. Érettségi után a Montpellier-i Egyetemen, majd a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1979-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol 1984-ben Fábri Zoltán osztályában végzett. Főiskolai évei alatt tagja volt az Erdély Miklós által vezetett Indigo (Interdiszciplináris Gondolkodás) elnevezésű művészeti csoportnak. Pályáját experimentális ihletésű rövidfilmekkel kezdte a Balázs Béla Stúdióban (BBS).
Első játékfilmjét 1988-ban forgatta, a sajátos hangvételű Az én XX. századom egy ikerpár története. Az eredeti világlátást újszerű filmes nyelvvel ötvöző „mesében” a századelő világát korabeli fotók alapján rekonstruálták, Máté Tibor operatőr még korhű nyersanyagot is gyártatott a Kodak céggel. Az alkotás 1989-ben a magyar filmszemlén elnyerte a játékfilm kategória alkotói díját, s a képi és tartalmi összhang megvalósításáért is jutalmazták. A cannes-i filmfesztiválon a legjobb első filmesnek járó Arany Kamera díjjal, az edinburghi és a Las Vegas-i fesztiválon különdíjjal ismerték el, a szakma és a kritikusok 2000-ben beszavazták minden idők tizenkét legjobb magyar filmje közé. Az én XX. századom, amelynek digitálisan felújított változata 2012-ben jelent meg, 2001-ben a nyitófilm volt a Londonban megrendezett első európai pszichoanalitikus filmfesztiválon.
Következő filmje a Weber operája alapján készült Bűvös vadász (1994) volt. A zenemű cselekményét csak nagy vonalakban követő forgatókönyv (amelyet Révész Lászlóval jegyzett) elnyerte a Hartley–Merrill nemzetközi pályázat első díját, a „kozmikus, mitikus meséért” 1995-ben rendezői különdíjat vehetett át a magyar filmszemlén. A két évvel később készült Tamás és Juli (1997) Franciaországban a Belforti Fiatal Filmesek Fesztiválján a legjobb nagyjátékfilmnek járó fődíjat kapta meg. Negyedik játékfilmjét, az 1999-ben bemutatott Simon mágust a magyar filmszemle legjobb rendezői díjával tüntették ki, a locarnói filmfesztiválon a Filmklubok Nemzetközi Szövetségének különdíját nyerte el, 2000-ben megkapta a filmkritikusok díját. A rendezőnő egyik nyilatkozata szerint a bibliai történetet a gnosztikusok állandó kérdésfeltevésének módszerével, a vesztes oldaláról megközelítve próbálta feldolgozni.
A 2009-es, alig húszperces Első szerelem egy (földi) lány és egy földönkívüli fiú első randevújának humoros történetét meséli el, és a kamaszok érzelmeinek tisztaságáról szól. A miami filmfesztivál rövidfilmes versenyének nagydíját és a genovai sci-fi seregszemle fődíját is elhódító alkotást a rendezőnő inkább romantikusnak, mint science fictionnek nevezi (érdekessége, hogy a főszerepet tizenhét éves lánya alakította).
Enyedi Ildikó csaknem minden munkájának maga írja a forgatókönyvét, filmjeinek jól felismerhető, egyedi hangulata van. Több forgatókönyvírói pályázat, valamint hazai és nemzetközi filmfesztivál zsűrijének munkájában vett részt, 2001-ben elnökölt a 32. Magyar Filmszemlén, tagja az Európai Filmakadémiának. 2013-ban ő rendezte a Márai Sándor kassai és budapesti életéről készült, Széllel szemben című alkotás magyar fejezetét. Egyik rendezője volt az HBO csatornán futó, Terápia című szériának, amelyért 2013-ban Gigor Attilával a legjobb televíziós rendezés díját kapták meg, azóta elkészült a második évad is. A forgatásra „kivételes színházi munkaként” tekintett, az alkotókkal minden egyes forgatási napot úgy éltek meg, mint egy színházi premiert. A színházat mitikus helynek tartja, babonás tiszteletet érez iránta, eddig nem is próbálkozott színházi rendezéssel. Évek óta tanít a Színművészeti Egyetemen, 2013-ban végzős rendezőosztálya Nekem Budapest címmel nagy sikerű szkeccsfilmet forgatott arról, mit jelent nekik a magyar főváros.
Régi dédelgetett terve, hogy filmre vigye Füst Milán A feleségem története című művét, amelyet a világirodalom egyik legnagyobb regényének tart. A rendezőnő nem először dolgozná fel az író valamelyik alkotását, az 1991-es Téli hadjárat című rövid játékfilmje Füst Milán Ez mind én voltam egykor című írásának részleteire épül, s 1993-ban elnyerte a neubrandenburgi Dokumentart fesztivál fődíját.
Művészi tevékenysége elismeréseként 1991-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2000-ben érdemes művész lett, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át.
Tizenhat év után, 2015-ben újra játékfilm forgatásába kezdett. A Testről és lélekről című film forgatókönyve – korábbi munkáitól eltérően – nagyon gyorsan, alig néhány hét alatt készült el, alapgondolatát Nemes Nagy Ágnes Védd meg című versének néhány sora ihlette. A film Mária (Borbély Alexandra) és Endre (Morcsányi Géza), két olyan ember találkozásáról szól, akik a nappali világban ugyan munkatársak, de nem igazán ismerik egymást, éjjelente viszont régóta ugyanazt az álmot álmodják. A mindannyiunkban rejtező titkokról és szenvedélyekről szóló alkotás február 10-én mutatkozott be a 67. Berlinalén.
