– A díjátadót követő sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, a berlini premier után elsírta magát a közönség pozitív reakciói miatt. Ennyire bizonytalan volt, hogy a nézők szerethetik-e a filmjét?
– Nem voltam bizonytalan, egészen biztos voltam benne, hogy ez a film csupán egy szűkebb réteget érint majd meg. Mindenkit borzasztóan erős vizuális ingerek érnek nap mint nap, ennek a filmnek pedig éppen a visszafogottság, a csend a lényege. Nagy lelki nyitottság kell ahhoz, hogy az ember felfedezze és élvezze az elrejtett humort, izgalmat, érzelmeket. Ráadásul a filmfesztiválok közönsége általában nagyon kényes. Ehhez képest a premier alatt, és a későbbi vetítéseken a nézők pontosan követték a film érzelmi hullámzását, együtt tudtak élni vele, nevettek az apró vicceken, elérzékenyültek az érzelmes jelenteken. Mindenre rátaláltak, amit elrejtettünk. Abba az áldott állapotba kerültek, ami a legjobb nézői helyzet, amikor valaki csak ül, és elfogadja, ami a vásznon történik. Ez számomra hatalmas ajándék volt.
– Az Arany Medve ezek szerint még nagyobb meglepetésként érhette.
– Meg sem fordult a fejemben, hogy díjat kapunk. A Berlinale a világ aktuális kérdései melletti kiállásáról híres. A Testről és lélekről azonban egy magánéleti történetet mesél el ideológiai, politikai reflexiók nélkül. Az, hogy megkaptuk az Arany Medvét, a saját előítéleteimre cáfolt rá. Kiderült, hogy sokkal nyitottabb és nagyvonalúbb a közeg, amelybe sok év elteltével visszatértem, mint ahogy gondoltam.
Mint egy pohár víz
A múlt hét szombati gálán adták át a berlini filmfesztivál legfontosabb díjait. A legjobb filmnek járó Arany Medvét a Paul Verhoeven holland rendező vezette zsűri Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotásának ítélte. A rendező köszönőbeszédében úgy fogalmazott, olyan egyszerű filmet akartak készíteni, mint egy pohár víz.
– Majdnem két évtized után készített újra nagyjátékfilmet. Miért volt ez a hosszú hallgatás?
– A legtermékenyebb éveimet egy kilátástalan őrlődésben töltöttem. Borzalmas időszak volt. Öt filmterven dolgoztam, de valahogy egyiket sem sikerült összehozni. Ilyenkor az ember egy idő után már nem biztos, hogy jó döntéseket hoz, így biztos bőven benne vagyok én is ebben a hosszú szünetben. De, alighogy elkezdtük végre ezt a filmet, az előkészítés első napján elfelejtettem az egészet. Nehéz is visszaidéznem. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a következő filmemet minél hamarabb elkezdhessem.