Jim Jarmusch és a pillanat költészete

Hogyan viszonyul William Carlos Williams és Ron Padgett verseinek képisége az új filmhez? Megnéztük.

###HIRDETES2###

A humor márpedig Jarmuscht és a Patersont is jellemzi, ha nem is tűnik fel első nézésre. Mikor a rosszarcú fiatalok figyelmeztetik a főhőst az utcán, hogy vigyázzon a kutyájára, mert az ilyeneket szeretik elvinni – de utána nem találkoznak többet: ennek megmosolyogtató valódiságát érdemes észrevenni. „Ma figyelmeztettek, hogy vigyázzak a kutyámra. / Megköszöntem nekik, de azért feszülten néztem utánuk. / Többet nem láttam őket” – írhatta volna Williams, vagy épp a szintén New York-i Ron Padgett, aki a Patersonban hallható verseket valójában jegyzi.

Vízre íródtak a szavak – írja Paterson, s a filmet látva győződhetünk meg ennek súlyos igazságáról. A pillanatnak szóló verseket a pillanat szüli, s létezésük épp olyan törékeny, mint a valóságé. Füzetünkbe jegyzeteljük életünket, s a tinta elmosódik, a lapok meggyűrődnek, szakadnak, létünk bármikor kikeveredhet a megnyugtató helyéről. Ezt érti meg Paterson, ahogy tudja Padgett vagy Williams is. Marad annak megértése, hogy létünk múló pillanat, csendes megfigyelés, váratlan találkozás a folyamatosan változó világ szépségével.