Egy négy-öt éves gyerek kevésbé fanatizálható

Berg Judit: Viszonylag kevés jó rajzfilm készül kicsiknek. A közelmúltban mutatták be a mozikban a Lengemeséket.

– Pálfi Zsolt mondta korábban: az amerikai családi filmek ki vannak élezve jó és rossz harcára, ez viszont nem életszerű, a Lengemesékben pedig a harácsokról ki is derül a végére, hogy lustaságból, hanyagságból kerültek a rossz oldalra. Ezt az üzenetet szeretné általában is átvinni a meséivel?
– Én nagyon szeretem azt a gondolatot közvetíteni, hogy az életben semmi nem fekete vagy fehér. Ugyanakkor minél kisebb egy gyerek, annál jobban le kell egyszerűsíteni a helyzetet: van, aki jó, és van, aki rossz. De már egy óvodás gyerek is meg tudja érteni: ha valaki csinált valami rosszat, nem biztos, hogy attól még rossz is lesz. Lehet, hogy csak rossz napja volt, vagy féltette azt a játékot, amit oda kellett volna adnia.

– Az említett Vízipókkal való rokonítás az ismeretterjesztési szándékot illetően is lehetséges. Fontos, hogy a történetek mesélve tanítsák a kicsiket?
– Én próbálom mindig kerülni, hogy didaktikus legyen, amit mesélek. Minden mesének van egy világa. Ha az a valós világot tükrözi, az is szuper dolog. De játszódhat éppen egy kitalált valóságban is, ugyanúgy valódi emberi érzelmeket megmutatva. Lehetséges persze, hogy a tanítás a fő cél, és arra épül aztán a kerettörténet. Ilyenkor viszont nem beszélhetünk szépirodalomról. Én azokat a meséket szeretem, amelyek úgy tanítanak, hogy ez a szándék valójában fel sem tűnik közben. Félig-meddig amatőr szerzőknél figyelhető meg az, hogy igyekeznek szép, kedves konklúziókat levonni a mese végén. A gyerek ilyenkor megérzi, hogy valamit rá akarnak erőltetni, miközben a meséknél le tudják vonni maguk is a következtetést.

– A Lengemesékben vadkacsák úsznak a Kis-Balaton-hangulatú tájon, nagyon magyar a közeg, ugyanakkor a producer serkentené a külföldi eladást is. Miként fogadhatják a más nemzethez tartozó gyerekek ezt a történetet?
– Szerintem annyira európai a mese látványvilága, hogy a kontinensen belül mindenhol értelmezhető lesz. Most a franciák érdeklődnek a film iránt: náluk például épp ilyen tavakat találunk.

– És Európán túl? Korábbi meséje, a Rumini megjelent például oroszul is.
– Az orosz fogadtatásról nem sokat tudni. Beillesztette saját repertoárjába a kiadó, kitette a polcokra, de nagy visszhangja nem volt. A Ruminival most némiképp stratégiát váltottunk. Egy profi munkatársam, akinek jó külföldi kapcsolatai vannak, arra jött rá: a Rumini illusztrációi Nyugat-Európában valamiért nem működnek. Nem azért, mert rosszak volnának: én nagyon szeretem Kálmán Anna rajzait. De készültek új illusztrációk, kicsit rajzfilmszerűek, mangásak, és pillanatok alatt elfogytak a könyvek. Kálmán Anna grafikái feketék-fehérek, az egereknél nagyon erősen megvolt az állatjelleg. Most minimalizáltuk az egérjelleget, szinte mindenki embernek néz ki. Rögtön azt láttuk, hogy azok a cégek, amelyek két éve szóba sem akartak állni velünk, most azt mondták: de jó ez a rajz, milyen sztori is van hozzá? Most hirtelen lett német kiadás, ősszel jön ki a holland.

– A magyar gyerekek másféle rajzokat igényelnek?
– Az olvasási szokások mások. Nyugat-Európában az óvodásoknak a klasszikus picture bookokat veszik, rengeteg illusztrációval, kevés szöveggel. Sokszor az illusztrátor írja a szövegeket is. Külföldön egy óvodásoknak írt magyar mesekönyv értelmezhetetlen. Van a Panka és Csiribí sorozatom, amit Magyarországon sokan vesznek. Amikor a kiadó külföldön megmutatta, egyszerűen nem értették, mekkora gyerekeknek is szól ez. Annyi szöveg van benne, amennyit külföldön már az iskolás korosztálynak adnak el. Nálunk viszont kevesebbel már nem veszi meg a szülő, mondván, kevés szövegért miért fizessen annyit. Az ovisoknak szóló szöveg-kép arány Magyarországon és Nyugat-Európában épp egymás fordítottja.

– A gyerekek mellett kikéri mások véleményét is, a Maszat sorozat előtt például a Kippkoppot és a Boribont jegyző Marék Veronikáét. Miben volt ő a segítségére, és mennyiben jelentettek mintát az írások során ezek a mesék?
– Marék Veronika elképesztő őstehetség, nagyon ért a legkisebbek lelkének megszólításához. A Maszat épp azt a korosztályt igyekszik megszólítani, mint a Boribon. Nem tudtam, mondjuk jó ötlet-e, ha Maszatnak sosem szerepelnek a szülei, vagy hogy mennyire történhetnek varázslatos dolgok a történet során. Veronika kristálytisztán tudta elmondani a tanácsait, amelyek aztán mind be is váltak.