Ismét bebizonyosodott: a jazz nem (csak) férfidolog

Szórványosan feltűntek női muzsikusok is, de jelenlétük csak hangsúlyosabbá tette a kimerítő életforma nehézségeit.

Turi Gábor
2017. 05. 11. 15:29
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Férfias játékmódként, az erősebbik nemmel társított előadási gyakorlatként honosodott meg a jazz a köztudatban. Idővel szórványosan feltűntek női muzsikusok is, de jelenlétük csak hangsúlyosabbá tette a kimerítő életformából következő nehézségeket. A helyzet az utóbbi két-három évtizedben, a modern jazz térhódításával változott meg, a hölgyek száma és jelentősége hangsúlyossá vált az improvizatív zenében. Az énekesnők önállóságát és művészi rangját olyan elődök vívták ki, mint Billie Holiday, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan; és olyanok viszik tovább, mint Dianne Reeves, Dee Dee Bridgewater, Cassandra Wilson. Mindannyian (színes bőrű) amerikaiak.

Két fiatal, pályája elején járó előadó és egy érett, világhírű művész – ez volt az idei Jazztavasz. Az afrofrizurás, látványos külsejű Kandace Springs a neves Blue Note kiadó új énekes-zongoristasztárjaként Diana Krall és Eliane Elias nyomdokain jár – azzal a különbséggel, hogy ő is jól zongorázik, de nem vállalkozik improvizációra, ami pedig a jazz lényegi ismérve. A szólókat huszonéves társaira bízta. A zongora-bőgő-dob trió is csak nevében felel meg a jazz ritmusszekciójának; az előadó dallam- és harmóniavilága, kiejtésmódja, érzelmi fogantatású, különösen a középregiszterekben expresszív éneke inkább a soul stílussal rokonítja zenéjét. Áthangszerelt változatban elhangzott egy-két jazzörökzöld is, de zömében saját szerzeményekkel állt elő; komponistaként, szövegíróként és hangszeresként is megmutatta magát.

Az Angliában született, jamaicai hátterű Zara McFarlane viszont „csak” énekesként lépett a színpadra, kíséretét fiatal, remek triója látta el. A kiváló muzsikusokban gazdag, pezsgő angol jazzélet kevésbé ismert nálunk, az ott kiemelkedő tehetségként elkönyvelt ifjú hölgynek is meg kellett dolgoznia a sikerért. Eredménnyel: a populáris zenék hatását magán viselő, hangszerszólókkal megtűzdelt, jazzalapú műsorával, hajlékony hangjával, rokonszenves egyéniségével, humorával maga mellé állította a közönséget. Az ő műsora is több volt, mint népszerű vagy alkalmi dalok vokális interpretációja: mint amerikai kollégája, szerzeményeit vallomásként szólaltatta meg, valós élményeket, érzéseket tolmácsolt kitárulkozó közvetlenséggel.

Cassandra Wilson, sokak szemében a világ első számú jazzénekese hegedű-gitár-zongora-elektromos bőgő-dob összetételű, elsőrangú muzsikusokból álló együttessel érkezett Budapestre. A különleges hangszerpárosítás összhangban volt a jazzt a blues, a country és a pop irányába tágító törekvéseivel. „ előadásmódjának jellegzetességei – a biztos idő- és ritmusérzék, a bensőséges, suttogó, kissé spleenes kiejtés, az időnkénti érzelmi kitörések – régen kialakultak” – írtuk előző, 2009-es föllépésekor. Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy kontraalt hangjának drámai kifejezőereje semmit nem kopott az évek során. Jókedvűen járt-kelt a színpadon, s ha földolgozásokból álló, eklektikus, professzionális műsorát végig olyan átélt előadásmód hatja át, mint a ráadásként adott stilizált bluest, égi magasságokba röpíthette volna közönségét. Hogy nem így történt, annak magyarázata a koncertek közös jellemzőiben kereshető. Mindegyik – egyébként nagy sikerrel zárult – esten túlsúlyba kerültek a lassú tempójú, intim természetű, érzelmileg telített dalok, amelyek idővel egysíkúvá tették a programokat. Valami megváltozott a jazzéneklésben: a technikai szempontok helyébe a személyesség belső körei léptek. Kérdés, valóban így reflektál-e a világra a kortárs jazz, női szemszögből. Létező hangokból építkező, kísérletezésre nem vállalkozó előadásmód – vajon e kivételes adottságú, érzékeny lelkektől az a sodró hatású, ritmikus előadásmód is távol áll, amelyik a jazz nagy énekesnőinek, például Ella Fitzgeraldnak a lemezeit milliók zenéjévé tette?

A népszerűségben utolérhetetlen Ella persze nem ma látta meg a napvilágot. Az idén lett volna százéves.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.