Körülbelül két hétig sikerült úgy tenni, mintha minden rendben lenne a hazai örökségvédelemben azután, hogy a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot január 1-jével megszüntették. Emlékezetes, január közepén a központ Táncsics Mihály utcai egykori épületének alagsorában eltört egy távhővezeték, a kiömlő víz pedig eláztatta a helyiségben tárolt dokumentációt. Azokat az iratokat, fotókat és terveket, amelyeknek már nem is kellett volna ott lenniük a várbeli épület pincéjében. A Forster Központnak ugyanis a kormány Várba költözése miatt már tavaly nyáron el kellett volna hagynia épületét, ám a Daróczi utcai új befogadóhely nem készült el időre. Az épületegyüttes információink szerint még mindig alkalmatlan arra, hogy az eredeti terveknek megfelelően működjön, a falak nedvesek, penészesek, a talaj pedig vizenyős. Nem véletlen, hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) múlt heti közgyűlésén bejelentették, a Forster gondozásából az MMA-hoz került Építészeti Múzeum anyagát még idén nyáron tovább kell költöztetni a Daróczi utcából.
De térjünk vissza még a Táncsics Mihály utcába! A Forster Központ megszüntetésével az örökségvédelmi feladatokat három részre osztották a Miniszterelnökség, a Budavári Ingatlankezelő és az MMA között. A Táncsics utcában elvileg nem folyt munka, a fűtést elzárták, ám sajnos szakszerűtlenül, emiatt robbant szét a távhővezeték. A Miniszterelnökség természetesen nem vállalta a felelősséget, hivatalos közleményükben vis maiorra hivatkoztak, és állították, egyetlen dokumentum sem pusztult el. Mikor azonban nyilvánosságra került, hogy emberi mulasztás történt, és több száz irat mégis megsemmisült, sajtótájékoztatót hívtak össze, amelyen Puskás Imre, a kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a kár nem függ össze a Forster Központ megszűnésével. Annyit azért elismert, a központ költöztetése elkapkodott, előkészítetlen volt.
A teljes, 47 ezer példányos dokumentációból nagyjából 1500 ázott el, ezek közül 200 rongálódott meg menthetetlenül – tudtuk meg januárban. A még menthető iratokat azonnal, a helyszínen elkezdték szárítani, később pedig 2-3 millió forintból penészmentesítették, majd további egymillióból restaurálták őket. Szerettük volna megtudni, hogy alakult a dokumentáció sorsa, valóban sikerült-e megmenteni az iratokat, és jelen pillanatban hol tárolják azokat. A Miniszterelnökség azonban többszöri kérdésünkre sem válaszolt.