Kassák inkább alkotni, mint alakítani szeretett volna

A 20. századi magyar avantgárd legnagyobbját háromrészes kiállítássorozat mutatja be Budapesten.

– Még berlini nagykövetként spekuláltam azon, ki fejezheti ki a legjobban a magyar–német közös gondolkodást. A helyi galériák világából elemi erővel tört ki Kassák neve – jegyezte meg a kiállítást felvezető sajtótájékoztatón Prőhle. Mint mondta, a németek elsősorban az alkotó képzőművészetét ismerik. Velünk pont ellentétes módon: nálunk sokáig csak a versei voltak a köztudatban.

– Az elődöm, Csaplár Ferenc elsősorban irodalmárként ismerte meg Kassákot – fogalmazta meg a Kassák Múzeum vezetője, Sasvári Edit. Ezért került az intézmény fókuszába korábban Kassák másik oldala: absztrakt képzőművészként is igyekeztek kanonizálni őt. Sasvári szerint a Kádár-rendszerben az a feltételezés élt, hogy „jó költő, de rossz képzőművész”, amely mindenképp kiigazításra szorult.

– Meglehet, Csaplár így elitmúzeumot vitt, ami a beavatottak szűk köre számára volt izgalmas – fejtette ki Sasvári, hozzátéve, hogy ők már minden irányba szerették volna kinyitni a múzeumot. Ehhez hasonlíthatjuk a mostani kiállítássorozatot is, ami számos oldalról veszi górcső alá a művész munkásságát.

– Az intézményesülő Párt és a kassákizmus sajátos harcáról beszélhettünk – ezt már Hiller István mondta a megnyitón. Az MSZP politikusát Prőhle hívta meg azért, hogy beszéljen a költő baloldali elköteleződéséről, XX. század eleji különállásáról. Hiller szerint Kassák nem tűrte jól az intézményesülést – bár mondhatjuk, a MA folyóiratot és magát a kassákizmust is azzá avatta. Szerinte a mostani kiállítássorozat szellemi bátorságról tesz tanúbizonyságot, miután túllépve a biográfiai általánosságokon, hat évre koncentrálva ad számot a 20-as évek ellentmondásos helyzetéről. – Nem átvették kényszerből, hanem őszintén hittek a kommunista világforradalomban, de nem tudtak azonosulni azzal, hogy a mindenkori Párt dirigáljon – vélte Hiller.

A Széchenyi-díjas művészettörténész, Passuth Krisztina személyes élményeit elevenítette fel. – Volt benne valami autoriter, narcisztikus jelleg, nem bírta, hogy valaki a riválisa legyen – fejtette ki, felidézve a pillanatot, amikor Kassák szembesült Bortnyik Sándor róla készült festményével. Jellegzetes kép A próféta, középpontban a kezeit az égbe emelő, tanítványokkal körülvett mesterrel. – Hát ez én vagyok, és ezt a Bortnyik készítette – kiáltott fel meglepetten a festővel korábban konfliktusba keveredett Kassák. Passuth aggódott, hiszen a művészt nem egy békés embernek ismerte. De Kassák lerendezte annyival: „No, ez egy igen rossz festő”.

– Bortnyik idejében még negatívabb volt a próféta kifejezés jelentése, de lehetett már akkor is pozitívan értelmezni – tette hozzá. Ilyen ellentmondásos figura volt Kassák is, aki a művészettörténész szerint annak ellenére volt rejtőzködő figura, hogy vagy százszor, száz helyütt írt magáról.