De akadnak még bőven Szkárosi elmondása szerint, akik ápolják a Deutsch Imre néven született könyvkiadó emlékét. Somlyó Bálint és Bacsó Béla esztéták ugyanúgy foglalkoznak vele, ahogy Lóska Lajos művészettörténész, vagy épp Léderer Pál történész, aki a Budakeszi úti emléktábla-avatásnál méltatta Cserépfalvit. A mostani kiállítást gondozó Boros Géza művészettörténész ráadásul szintén cserépi születésű, míg Tokaji Nagy fontos kutatója a könyvkiadósnak.
Szkárosi ugyanakkor úgy látja, az emlékezet ápolásában bőven vannak még feladatok. – Ideje volna többek közt Tokaji Nagy Erzsébet doktori monográfiáját korszerűsítve kiadni – mondja. Vagy épp kiadási politikáját tanulmányozni, „annál is inkább, mert a Cserépfalvi 1950-ben történt államosítása után a teljes dokumentáció elveszett.” Szkárosi ezek mellett érdemesnek tartja tovább kutatni azt az irodalmat, amit Cserépfalvi előmozdított. Ismert például, hogy a könyvkiadós Tiborc címmel Kálmán Kata Észak-Magyarországon készült szociofotóit adta közre „a vidéki nyomort akkoriban felfedező városi lakosság számára”.
De felkarolta a falukutató írókat is, így kiadva Szabó Zoltántól A tardi helyzetet (1936) és a Cifra nyomorúságot (1938), illetve Kovács Imrétől az 1937-es A néma forradalmat. – Mielőtt Szarvaskőre kerültünk, akkor jelent meg közös kötetben A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság. Mindenki arról beszélt papa környezetében, hogy A tardi helyzetből végre megtudja mindenki az igazságot a magyar faluról. A könyvet a tardi asszonyok hímzései díszítették, így próbálta apám némi jövedelemhez juttatni ezeket a nagyon szegény, barlanglakó nőket – mesélte lapunknak adott 2003-as interjújában Galligan-Cserépfalvi Katalin.
Kérdésünkre, hogy miben állhat Cserépfalvi öröksége, Szkárosi kifejti: a könyvkiadós legfőképp bátor módon formálta az akkor kortárs magyar irodalmat. – Ő maga József Attilával való tartós barátságát és az ő élete végéig történő támogatását tekintette meghatározó élményének és tapasztalatának – jegyzi meg az irodalomtörténész. Mindemellett szerinte Cserépfalvi fontos történelmi-kulturális kiadványokat is megjelentetett. Említhetjük ezek között Kodolányi János Suomiját, Cs. Szabó László Doveri átkelés című útirajzát vagy Szekfű Gyula Forradalom után című művét, de a világirodalomra is nyitott volt, kiadva Malraux, Gide, Aragon és Éluard műveit.
