– Mikor megkerestem ezzel az interjúfelkéréssel, azt javasolta, inkább interneten oldjuk meg a beszélgetést, mert a spontán válaszokkal egy tortúra aztán dolgozni. Humoristaként akad, aki élőszóban is nyomdakészen szállítja a vicceket – ön nem is híve a spontaneitásnak? Mennyi munka, előzetes gondolkodás áll mondjuk egy-egy geg, szóviccekkel tarkított szöveg, poén mögött?
– Nem, én nem vagyok híve a spontaneitásnak. Általában előadás közben, egy váratlan helyzetben is időt kérek, és másfél órát gondolkodok, hogy hogyan folytassam a jelenetet. Ezért szoktak a műsorok, melyekben szerepelek, másfél napig is eltartani. Én élőszóban képtelen vagyok nyomdakész lenni. A velem készített tévés riportok is értelemszerűen több napig húzódnak. Ebből következik, hogy egy jó poén kitalálása számomra 3-4 évet is igénybe vesz. Nehéz műfaj ez számomra. Gondoltam is, hogy inkább horgász leszek, mert ott nem kell sokat beszélni.
– Ilyen szempontból változott valamit a munkafolyamat az elmúlt évtizedek során? Mennyivel könnyebb vagy nehezebb egyedül dolgozni, előállni valamivel, mint egy olyan társulat tagjaként volt, amilyen a L'art pour l'art?
– Nagyon nehéz egyedül dolgozni. Szoktam is sírni néha, ha nem jut eszembe valami eredeti gondolat. Így értelemszerűen végigbőgöm az alkotás folyamatát, ami látszik is a végeredményen. A közönség is együtt sír velem. Ez is indokolja azt a tervemet, hogy tényleg horgásznak állok, mert ott nem kell kitalálni semmit, és így végre mentesülhetek a siralmas időtöltésektől.
– Egyébként a L’art pour l’art számára milyen perspektívák, tervek vannak jelenleg A pofon egyszerű utánra? És mi a helyzet azok után, hogy Laár és Galla tizenkilenc év után kibékültek? Laár nyilatkozta tavaly, hogy Galla és ön között továbbra is tart a harag, ami emberi dolgokból fakad. Évtizedek után ezeket még mindig ugyanolyan nehéz tisztázni?
– A pofon egyszerű után pofonegyszerűek a társulat tervei: folytatja az egy éve zajló Halvány lila gőz című estjének turnéját. Nem is kell vele semmit sem csinálni, csak előadni, mivel ahogy említettem, már egy éve készen van. Hogy mi a helyzet azzal kapcsolatban, amit Laár nyilatkozott Gallával kapcsolatban, arról a legautentikusabb választ maga Laár fogja tudni megválaszolni. Hogy jövök én ahhoz, hogy kommentáljam az ő megállapítását?
– Humoros műsorok készítőjeként, humoristaként hogy tapasztalja egyébként, mennyire nehéz egy-egy nagyobb közösség tagjaként dolgozni Magyarországon? Inkább egyéni műfajról beszélünk? Stand-uposoknál merül fel gyakran, hogy mennyire nehéz olyanokkal közösségben dolgozni, akik mondjuk jóval másabb, adott esetben kevésbé színvonalas humort képviselnek.
– Ennek a kérdésnek a megválaszolását toljuk el mondjuk öt évvel. Addig belépek egy-egy nagyobb közösségbe, hogy a tagjaként megtapasztaljam, hogy mennyire nehéz dolgozni egy-egy nagyobb közösségben. Ráadásul elmegyek más országokba is, hogy összehasonlítva tiszta képem legyen a Magyarországon lévő helyzetről. Az „inkább egyéni műfajról beszélünk?” kérdés értelmezésére is időt kérnék, mert ahogy említettem, a spontaneitás nem az erősségem. Tekintve, hogy én sosem voltam stand-upos, még nem merült fel bennem semmi, ami bennük igen.
– A mostani stand-up-hullámról mit gondol egyébként, mennyire kritikus vagy lelkes ezzel kapcsolatban? Láthatjuk, hogy akik így törtek fel, mostanra számos más területre is betörtek: elkészült a Dumapárbaj című film, Kovács András Péterék a Tóth János sorozatot írják a köztévének, és még akadnak hasonló példák.
– A mostani stand-up-hullámmal kapcsolatban én nagyon lelkes vagyok. De ezzel így voltam a tíz évvel ezelőtti stand-uppal kapcsolatban is. És azt is megfigyeltem, hogy akik betörnek más területre, azok el is készítik azt, amit elhatároznak. Így készülnek a filmek, a könyvek, a zenék és számos más művészeti alkotások az egész világban.
– A Madáretető után most megjelent az Agyatlantisz című kötete, benne álhírekkel, -hirdetésekkel, képregényekkel, rövid abszurd írásokkal. Tapasztalatai alapján milyen korosztályban, kik körében volt népszerűbb a Madáretető, kiket talált meg leginkább a korábbi hasonló összeállítás?
– Általában a 4 évesek lelkesedtek a legjobban. Sokan mondták, hogy bambala-bambala, ami azt jelenti, hogy jaj, de jó. Egy kisgyerek mondta csak azt, hogy pimpili, de az azt jelentette, hogy szomjas. Így ez nem hiszem, hogy említésre érdemes, hiszen nem a könyvemmel kapcsolatos.
– Számos saját alakmása, illetve az Igazságos Izom Tiborhoz hasonló kitalált figura bukkan fel a kötetben, ami egy elképzelt abszurd világot tár elénk. Mondhatjuk is talán, hogy az abszurd szóviccek mellett emiatt, a számtalan bizarr figura kitalálásért tud annyira népszerű lenni. Ezeket a figurákat általában a való élet inspirálja, vagy próbál minél inkább elrugaszkodni a valóságtól? Volt már olyan, hogy egy ismerősének meggyőződése volt: valakit róla mintázott? Nepp József mesélte 2009-ben: egy osztálytársa szentül hitte, hogy Gusztáv róla kapta a nevét.
– Igen, sajnos azt tapasztaltam, hogy az abszurd szóviccek mellett a számtalan bizarr figura kitalálásáért tudtam népszerű lenni. Pedig próbálkoztam olyasmikkel is, amik nem szóviccek, és nem bizarr figurák. A valóságtól annyira el próbáltam rugaszkodni, hogy a fekete lyukban történő eseményhorizonton is igyekeztem témákat gyűjteni. Az egyik ismerősöm mondta is, hogy felismerte magát a karaktereimben, mert azok gyakran használják az igen és a nem szavakat, amikben magára ismert az illető. Emiatt be is perelt a bíróságon jogdíjért, és izgalommal várjuk, hogy mi lesz az ítélet.
– Akadnak másféle karakterei is a könyvben, akikről szatirikus-groteszk képet fest: ilyen a tapintatos ember, aki akkor sem zavarna másokat, mikor a legnagyobb bajban van. Vagy az ötvenes Árpád, aki baráti társaságban mindig méltatlankodik sorsán, de máskor szótlanul tűr. Ennyire ellentmondásosnak, ironikusnak látja, hogy sokan inkább beletörődnének ahelyett, hogy küzdenének és kiállnának magukért?
– Ennyire, sőt, még ennél is inkább.
– Manapság, amikor különféle érzékenységektől hajtva sokan a humort is korlátoznák, mennyire tud szabadon alkotni, viccelni valamivel? Láthatjuk, hogy sokan az abszurdot, az iróniát is komolyan veszik, és betámadják Varró Dánielt egy gyerekverséért, vagy Laár Andrást, mikor Besenyő Pista bácsival játszatja el Szent Istvánt. Ezek alapján holnap akár önnél is dörömbölhetnek a felháborodott szülők: hát miért ajánlja Naftalin Ernő, hogy ha a gyermek rendetlenkedik a váróteremben, tömjük be a száját egy pénztárcával vagy mobiltelefonnal?
– Dörömböltek is már tegnap, csak jól bezártam az ajtót. Általában könyvkiadás előtt mindig zárat cserélek, nehogy bejöjjenek a felháborodott olvasók. Biztonsági okból még van egy vészkijárat is a lakásomban, ahol tengeralattjáróval hagyom el a fürdőszobát, és az Adrián érek partot. Ezt eddig csak kétszer kellett használnom.
– És ha az a vád éri, hogy egy-egy abszurd szövege túl pihent agyú, fárasztó, azt hogyan kezeli? Ugyanúgy folytatja, ragaszkodva szerepeihez, vagy inkább igyekszik bizonyítani, hogy a Dolák-Saly-féle abszurditásnak számos különböző, köztük ilyen arca is van?
– Általában nem én, hanem orvosok kezelnek, ha túl pihent agyú vagyok. Ébrenlétet javasolnak éjszakára, ami eddig be is vált, csak nem nagyon. Utána pedig ugyanúgy folytatom, ragaszkodva a szerepeimhez, miközben inkább igyekszem bizonyítani, hogy számos különböző arcom van, köztük ilyen is. Ez szokott hatni.
– Nemrég egy videóklippel állt elő: a King Kongban az öregedésen élcelődik. Humoristaként érzi is, hogy az idő múlásával másként áll a munkájához, egyes szerepeihez? Nemrég a DTK-féle videóinterjú alapján is úgy tűnt, hogy későn érő típusnak tartja magát: ez mennyire segítette önt a pályája során, mennyivel könnyebb a fellépéseket, műsorokat és a többit vállalni úgy, hogy az embernél kitolódik mondjuk a családalapítás?
– Igen, én csak humoristaként érzem, hogy másképpen állok a munkámhoz, horgászként csak akkor érzem majd ugyanezt, ha kimegyek a partra halat fogni. A későn érés nagyban segíti a későn érők pályáját, mert később is könnyen fellépnek, nem beszélve a műsor elvállalásáról, hiszen, ahogy mondja, a családalapítás is kitolódik. És most visszatérve a legelső kérdésre, talán az idő múlása lehet az oka annak is, hogy nem szívesen vállalok élőszavas interjúkat.
