– Humoros műsorok készítőjeként, humoristaként hogy tapasztalja egyébként, mennyire nehéz egy-egy nagyobb közösség tagjaként dolgozni Magyarországon? Inkább egyéni műfajról beszélünk? Stand-uposoknál merül fel gyakran, hogy mennyire nehéz olyanokkal közösségben dolgozni, akik mondjuk jóval másabb, adott esetben kevésbé színvonalas humort képviselnek.
– Ennek a kérdésnek a megválaszolását toljuk el mondjuk öt évvel. Addig belépek egy-egy nagyobb közösségbe, hogy a tagjaként megtapasztaljam, hogy mennyire nehéz dolgozni egy-egy nagyobb közösségben. Ráadásul elmegyek más országokba is, hogy összehasonlítva tiszta képem legyen a Magyarországon lévő helyzetről. Az „inkább egyéni műfajról beszélünk?” kérdés értelmezésére is időt kérnék, mert ahogy említettem, a spontaneitás nem az erősségem. Tekintve, hogy én sosem voltam stand-upos, még nem merült fel bennem semmi, ami bennük igen.
– A mostani stand-up-hullámról mit gondol egyébként, mennyire kritikus vagy lelkes ezzel kapcsolatban? Láthatjuk, hogy akik így törtek fel, mostanra számos más területre is betörtek: elkészült a Dumapárbaj című film, Kovács András Péterék a Tóth János sorozatot írják a köztévének, és még akadnak hasonló példák.
– A mostani stand-up-hullámmal kapcsolatban én nagyon lelkes vagyok. De ezzel így voltam a tíz évvel ezelőtti stand-uppal kapcsolatban is. És azt is megfigyeltem, hogy akik betörnek más területre, azok el is készítik azt, amit elhatároznak. Így készülnek a filmek, a könyvek, a zenék és számos más művészeti alkotások az egész világban.
– A Madáretető után most megjelent az Agyatlantisz című kötete, benne álhírekkel, -hirdetésekkel, képregényekkel, rövid abszurd írásokkal. Tapasztalatai alapján milyen korosztályban, kik körében volt népszerűbb a Madáretető, kiket talált meg leginkább a korábbi hasonló összeállítás?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!