A népi kultúra legszebb kincseinek továbbörökítése mellett a szórványvidéken élő magyar gyermekek anyanyelvének és kultúrájának megőrzését is szolgálta értékmentő munkájával, ugyanakkor az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom elindításában és fenntartásában is oroszlánrészt vállalt. Ennek elismeréseként részesült tavaly Kossuth-nagydíjban. Kallós Zoltán tavaly elnyerte az Európai Unió Kulturális Öröksége kitüntetését, az Europa Nostra-díjat is, akárcsak a közönségdíjat. A néprajztudós saját vagyonából 1992-ben alapítványt hozott létre, amely a szórványvidéken élő magyar gyermekek oktatására Válaszúton bentlakásos kollégiumot is működtet.
Tavaly nyáron a néprajzi gyűjteményét bemutató kibővített válaszúti múzeum megnyitásával ünnepelték a közgyűjteményt is működtető alapítvány fennállásának 25. évfordulóját. A róla elnevezett néprajzi múzeum és népművészeti központ a magyar állam támogatásával a válaszúti családi kúria (amelyet egyébként az 1989-es rendszerváltás után sikerült visszaperelnie a román államtól) kibővítése révén megkétszerezte kiállítófelületeit. „Nem a díjakért tettem, amit tettem, nem ez volt a tét. A túlélés volt a tét” – válaszolta egy alkalommal Zoli bácsi arra a felvetésre, hogy ő a „legkitüntetettebb” magyar.
Az erdélyi és magyar hagyományok éltetőjéről és továbbadójáról itt olvashatja Hegyi Zoltán korábbi írását.
Lukács Csaba Útravaló Erdélyből című 2015-ös portrésorozatában Kallós Zoltán a moldvai csángók magyar identitásának megőrzését illetően pesszimistán, a magyar táncházmozgalom fennmaradását tekintve pedig optimistán tekintett a jövőbe.
