Talpra, Blaha! – itt az idő, most vagy soha!

Nem nőtt no-go zóna a Népszínház utca tövébe, de szép lassan kialakult egy párhuzamos társadalom.

Tompos Ádám
2018. 03. 18. 15:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Akár mindegy is lehetne, melyik budapesti aluljáróban készült ez a fénykép. Elvégre akár az Astoriánál, akár a Kálvin téren, a Népligetnél vagy a Deák Ferenc téren, vagy akár a Corvin negyednél is megtalálható a felszín alatt a Talpra, magyar! rockmusicalt hirdető plakát – a darabról kritikát is olvashatnak hamarosan. És ugyanilyen nagy a valószínűsége, hogy ezekben az aluljárókban hajléktalanokkal is fogunk találkozni. De ez a kép történetesen a Blaha Lujza téren – pontosabban alatt készült. Ott, ahol minden évben többször is ételt osztanak a Krisna-tudatúak, és már jó pár esztendeje karácsonykor fellobban a vita, hogy a jobboldali kurzus idején vagy a szociálliberális kormányzás alatt volt-e hosszabb a sor. Mert a narancshéjas, fahéjas meghitt bejgliillatban még a bankárkormányozás meg a luxusoldalizás is jobban megy, ugyebár.

Ott, ahol legalább harmincan laknak szinte életvitelszerűen; sokan groteszk módon épp egy otthonosságot, harmóniát sugárzó bútorbolthirdetés előtt fekszenek. Ott, ahol a minap lesétáltam, hogy megnézzem, kinn vannak-e még a mankók a plakát előtt. Nem találtam őket, helyettük szatyrok és vizelettócsa fogadott, a lehúzott redőnyöknek pedig mindegyikére ráhuppant egy-egy tántorgó ember. Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy ezekről az emberekről és ezekről az aluljárókról lemondott a város és az állam. Nem kell persze aggódni, nem nőtt no-go zóna a Népszínház utca tövébe, de az látszik, hogy szép lassan ki is alakult egy párhuzamos társadalom számunkra felfoghatatlan törvényekkel, árfolyamokkal és viszonyokkal. Nincs két éve, hogy egy, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által szervezett ételosztáson beszélgettem két férfival, akik itt, a Blaha aluljáróban laktak. A marhapörköltnél is jobban várták a krízisautóból kiosztott vitamint. Merthogy náthásak voltak, és munkahelyükre – egy szentendrei fatelepre –, ahogy fogalmaztak, „kell az egészség és az erő”. Emlékszem, egyikük sántított is. Ki tudja, még az is lehet, hogy pont övé a plakátnak támasztott mankó.

Persze alapjában véve nincs is min csodálkozni, maximum csodálni a kompozíció frappánsságát. Elvégre ez a kép egy olyan ország fővárosának közepén készült – „egyik nagy hírű kerületében”, ugye –, ahol a tavasz első napjaiban jelenti be parlamenti dolgozószobájának melegéből a miniszterelnök, hogy jön a téli rezsicsökkentés. És ez az az ország, ahol egyszerűen nem hajlandó a szakállamtitkár választ adni sem a médiának, sem az ellenzéki képviselőnek, hogy hány ember fagyott meg a télen. Úgyhogy nézzük meg még egyszer azt a képet. Orvosi nyelven szólva rajta van a diagnózis és a gyógymód is. Szóval nincs más hátra, mint kiadni a jelszót: Talpra, Blaha!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.