Hatalmas állami csecsek

Nagyon nem mindegy, hogy az államkötvény forgalmát lebonyolító külföldi vállalatokat kik is birtokolják.

Egy több mint tíz éve Kínában élő magyar fiatalemberről készített riportot pár hónapja egy ottani városi lap. A cikk egy külföldi vállalatvezetőt mutat be személyében, aki Kínában tanult, majd különböző módon próbált szerencsét az országban. Most taxisként rója Csengdu város utcáit, tudjuk meg az újságból. Az autóvezetés a hobbija, ezért állt be kínai „Uber-sofőrnek”. A magyar üzletember hosszasan beszél a riporternek, hogy mennyire élvezi ezt a munkát. A lap idézi azt is, hogy tökéletesen beszéli az utasok nyelvét, amitől közülük sokan „megrészegednek”, és a fuvar végén arra kérlelik, hogy fogyasszanak el együtt egy teát. Együtt akarnak fényképezkedni vele, és kínai blogokon osztják meg közös képeiket. A cikkből kiderül, hogy a magyar üzletember mennyire szereti a csengdui életet, éghajlatot meg az ételeket. Végül azt a momentumot is megtudhatják az olvasók a West China Metropolis Dailyből, hogy nem a taxizásból szerzett jövedelem fontos számára – nem is tudja, hogy mennyit keres ezzel –, hanem az, hogy az utasokon keresztül üzleti lehetőségekhez jut, ami után maga az üzlet is jön.

Pedig a magyar fiatalember nem csupán egy a sok ott élő magyar közül, aki ilyen esendően kutat „biznyák” után. Ő bizony profi. Tulajdonosa azon külföldi cégek egyikének, amelyek a magyar állam megbízásából letelepedési magyar államkötvényt vásárolhatnak, és kizárólagos joggal toborozhatnak Magyarországra vágyó, vagyonos letelepedőket. Az államkötvény forgalmazásával óriási hasznot zsebre vágó külföldi cégek valódi tulajdonosának kiléte mostanában derült csak ki, mivel a Rogán Antal fideszes frakcióvezető által vezetett, a folyamatért felelős parlament gazdasági bizottságának ellenállása miatt jó darabig titok övezte. Pedig nagyon nem mindegy, hogy a Magyarországnak leginkább hátrányos, tavaly 5 milliárd forint nyereséggel ötvenmilliárd, idén ez idáig 13,5 milliárd forint értékű államkötvény forgalmát lebonyolító külföldi vállalatokat kik is birtokolják. A HVG-nek sikerült kilétükről információt kikényszerítenie. Eszerint ez a fiatalember például „a szingapúri illetőségű, Euro-Asia Investment Management nevezetű cég tényleges tulajdonosa, Raj Rafael, aki nem más, mint a volt SZDSZ-es képviselő és főrabbi, a 2010-ben elhunyt Raj Tamás fia”, ami jelzi azt is, hogy a Fideszben az ideológiai ellenségesség csak elvétve működik. A magyar állam komolytalanságáról árulkodik azonban, hogy egyáltalán szerződést kötött a Raj Rafael által egy kínai vállalat közbeiktatásával birtokló, egyetlen szingapúri dolláros tőkéjű vállalkozással.

És persze a többi „profi” tulajdonosról is föllelhetők adatok az interneten. Például egyikük honlapja szerint Magyarország azért jó hely, mert szép. A külföldi cégek tulajdonosaiként megnevezett, főként magyar magánszemélyekről szólva az ellenzék nem véletlenül vitatja, hogy Rogánék a valódi tulajdonosokat nevezték volna meg. Szerintük a nevek strómanokat takarnak, s a homályos állami üzlet valódi haszonélvezői továbbra is a háttérben maradtak. Ami nemcsak csúnya dolog lenne, de szembemenne az alaptörvénnyel is.
Számba véve a letelepedési kötvények forgalmazásáról megjelent cikkeket, leszögezhető: nagyon zavaros üggyel állunk szemben, ahol a kölcsönös előnyöket biztosító üzlet helyett inkább a járulékszedés szempontjai érvényesülnek. S mivel erőnek erejével próbálják titkolni a dolgot, ezért nem halogatható egy alapos kivizsgálás. Ha nem lenne rest a rendőrség és az ügyészség, akkor egy elfogulatlan nyomozás tisztázhatná, hogy sérültek-e, sérülnek-e a magyar érdekek. Az utólagos elszámoltatás ugyanis Magyarországnak láthatóan soha nem sikerül.