Segítsünk?

A kínaiak csupán azt gyártják, amit megvesznek tőlük.

Magyar méhészek tüntettek Brüsszelben a rájuk kényszerített sunyi címkézési gyakorlat miatt. Mivel az uniós jogszabály szerint nem kell föltüntetni a termékek pontos eredetét – elég ráírni a csomagolásra, hogy EU-s vagy EU-n kívüli mézkeverék –, méznek látszó anyagokkal verik át a vásárlókat. A méhészek mellett a magyar sajtó egésze is érzékenyen reagált az ügyre, ami azt jelenti, hogy igenis létezik nemzeti minimum. Szombat délután az egyik rádió is hosszan foglalkozott az esettel. Azzal, hogy ki felel a Magyarországra behozott hamis kínai mézért. Magyarország? Az Európai Unió? Kína? Mivel kínai mézről van szó, sokaknak ez utóbbi a legkézenfekvőbb felelet. De biztosan ez a helyes válasz?

Más. A fővárosi Deák téri aluljáróban évekkel ezelőtt fölújították a mozgólépcsőket. A munkát egy német cég végezte el. Miután átadták a szerkezeteket az utazóknak, hamarosan elromlott az egész. Kiderült, hogy összetörtek a fogaskerekek. A fatális hibáért a németek Kínára mutogattak, mondván, hogy onnan vásárolták az alkatrészeket. A botrányig persze nem lehetett tudni erről, mivel a német vállalat nyom nélkül eltüntette a kínai gyártó fogaskerekekbe mart jelzéseit. Így aztán mindenki azt gondolta, hogy a felújítás teljes egészében a megbízható német ipar sikere. Védekezésük is hatásosnak bizonyult. A közvélemény gondolkodás nélkül elkönyvelte, hogy a kínai ipar kizárólag silány teljesítményre képes.

Megint más. A nagyvásárcsarnok felső szintje az idelátogató külföldi csoportok kedvence. Utazási irodák és idegenvezetők hálapénzt kapnak, ha ide vezetik a turistákat, hogy itt vegyenek olcsó vásári dolgokat, ízléstelen ezt-azt. Köztudomású, hogy a magyar motívumokkal díszített, olcsó szörnyűségek egytől egyig kínai termékek, a magyar gyártók rég kiszorultak innen. A kínai nagykereskedők állítólag Bécsben, egy hatalmas áruházban külön árulják a magyar, szlovák, cseh vagy épp román díszítésekkel ellátott fakanalakat, terítőket vagy bábokat, ide járnak a mi kereskedőink is vásárolni.

A három esetnek vannak közös pontjai. A kínaiak csupán azt gyártják, amit megvesznek tőlük. Amiből az is következik, hogy amit nem vesznek meg tőlük, azt nem gyártják, mert minek. Az itteni forgalmazók és kereskedők pontosan tudják, hogy mit vesznek tőlük. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a kínaiaktól hibátlan termékhez, alkatrészhez, alapanyaghoz is hozzájuthatnának, nem csak alkalmatlanhoz. Igaz, sokkal drágábban, úgynevezett piaci áron. Ők azonban mégis a silánnyal verik át vásárlóikat.

Mindebből érzékelhető, hogy a méhészek által kirobbantott élelmiszerbotrány nem ért véget a tüntetéssel. A vigyázó szemeket a forgalmazókra, a kereskedőkre, a kereskedelmi láncokra kell vetni. A CBA már lépett. Sajnos csak egyedül. A Klenáncz József nevű üzletember EU-s és nem EU-s országokból származó mézhamisítványait a magyar lánc már kipakolta a boltjaiból, a többiek azonban még nem szánták el magukat erre.

Az állami élelmiszer-biztonsági hatóság (Nébih) diszkrét figyelmeztetése számukra nem elég. Feltehetően arra várnak, hogy a fogyasztók vásárolják fel a sok szemetet. Eljött tehát annak az ideje, hogy a Nébih szanaszét büntesse a fogyasztóellenes magatartást. Nyugi, nem kell félni ezektől a nagyra nőtt vállalatoktól, nyugodtan rettentse el őket a további jogszabálysértéstől, ha már ezért tartják fenn ezt a hatóságot az adófizetők pénzéből. Ha netalántán nem tudnák, hogy hol keressenek, akkor segítünk. Az Aldival és a Metróval például nyugodtan kezdhetik, a jelzések szerint szombaton ezek biztosan tele voltak az „anyaggal”.