Volner János egy nagyon fontos javaslatot tett a kormányfőnek, amiről így számolt be a minap: „A Jobbik frakcióvezetőjeként részt vettem azon az Orbán Viktor által összehívott tájékoztató megbeszélésen, melyen a pénteki EU-csúcstalálkozó várható fejleményeit tekintettük át. A megbeszélésen fontos, a dolgozó magyar emberek érdekét szolgáló felvetéssel éltem: indítványoztam, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökeként vesse latba befolyását azért, hogy a magyar munkavállalók bére végre kezdjen el felzárkózni a nyugat-európai munkavállalókéhoz. Ebben az összes volt szocialista ország kormányában szövetségesre lelhet, sőt az alacsony kelet-európai bérszínvonal ellen többször tiltakozó nyugat-európai baloldali pártok és szakszervezetek is támogathatják ezt a javaslatot. Orbán Viktor ezt a hazánk érdekét szolgáló javaslatot kategorikusan elutasította, és a tőle megszokott tanár bácsis módon jól ki is oktatott, miért is nem lenne jó, ha bekövetkezne a munkát végző magyar emberek bérfelzárkózása.” Mindebből Volner arra a következtetésre jutott, hogy azért nem lesz bérfelzárkózás: „mert »a Viktor nem engedi«. Jó neki így, a szégyenletesen alacsony magyarországi bérekkel. Orbán az ország versenyképességét jól láthatóan az olcsó és kiszolgáltatott magyar munkaerőre alapozza. Nem akar innovációt, nem akar jól képzett munkaerőt. Kerüljön kevés pénzbe a magyar emberek munkája, akinek nem tetszik, az mehet Londonba mosogatni”.
Mielőtt valaki politikai kekeckedésre gondolna, olvasson tovább! Közgazdászaink többsége ugyanis régóta vélekedik ugyanígy. Például Pogátsa Zoltán az Európai béreket?! Igen! című cikkében. „Számos keleti tagországban, így hazánkban is a polgárok harmada fizikai nélkülözést jelentő nyomorban él! Ilyen fizikai nyomor Észak- és Nyugat-Európában gyakorlatilag nincs. [ ] A tőke szabad áramlása miatt az alacsony hozzáadott értékű termelés Kelet-Európába áramlik, míg Nyugat- és Észak-Európában csak a magas hozzáadott értékű termelés marad. Mindez azt is okozza, hogy a keletiek egy órára jutó termelékenysége és emiatt relatív bérei tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugatiak termelékenysége és ebből következően a bérei is nőnek. [ ] A nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére nemcsak mindenfajta morális kód alapján morális kötelezettségünk, hanem még a termelékenységi és így a bérfelzárkózásunkat is szolgálja.” Gazdag László úgy látja: „Szó sem lehet arról, hogy a bérek emelkedése káros lenne az egyensúlyra, vagy hogy egyenesen megbontaná azt. Sőt, masszívan folytatni kellene a munkabérek emelését, mert csak ezzel kerülhet ki a nehéz helyzetből az ország.” Bogár Lászlónak is ugyanez a véleménye: „Hibás az az érvelés, hogy addig lehet emelni a béreket, amennyit a magyar gazdaság elbír. Magyarországon a tartós gazdasági visszaesést az irreálisan alacsony munkabér okozza. A magyar munkás teljesítménye ugyanis csak mintegy harminc százalékkal marad el nyugat-európai sorstársától, bére viszont alig negyede a Berlinben vagy Párizsban kifizetettnek. S miután a legnagyobb munkáltatók a multinacionális cégek, a termékek is hasonló minőségűek és hasonló áron értékesíthetők, mint Nyugaton, nyilvánvalóan lenne miből akár meg is duplázni az átlagbért a nagyvállalkozásoknál.”
Az értelmes munka hiánya, a tömeges kivándorlás és a munkaerőhiány teljesen tönkreteszi ezt az országot, a hazai bérek felzárkóztatása a nyugat-európai országokéhoz tehát nemzeti sorskérdés. A cselekvés elodázhatatlan, a nihilizmus viszont nem a megoldás felé vezet.
