Személyesen soha nem találkoztam még Breuerrel, de tévés szerepléseiben rendkívül érzékeny az antiszemitizmusra. Ezt a jelenséget nem lehet eltitkolni előtte. Mindig átlát a szitán, állandóan kéznél van nála egy.
Nehéz ilyenkor mit mondani, hiába áldozott le állítólag a politikailag korrekt beszédnek. Kedves Péter, válaszoltam neki, nem jártam utána, de vegyük úgy, hogy én is zsidó vagyok. Mire ő: persze hogy te is zsidó vagy, hiszen nem adsz újságot ingyen. És kellemetlenül felnevetett. Ebben maradtunk.
A Tett és Védelem Alapítvány folyamatos kutatást végeztet a magyarok antiszemitizmusáról. A legutolsóban ez olvasható: „A megkérdezettek a »zsidó« szóról jellemzően három dologra asszociáltak, nagyjából egyenlő arányban: a vallásra, népre, országra (leíró, semleges említések); a holokausztra és az üldöztetésre; illetve a pénzre, befolyásra, hatalomra. Nehéz megállapítani, hogy ez utóbbi képzettársítás elismerésből vagy féltékenységből fakad, mindenesetre az irigység is sok esetben táptalaja az antiszemitizmusnak. Amikor jellegzetes zsidó tulajdonságokról kérdeztük az embereket, akkor az említett »üzleti érzék« mellett a legtöbben külső vonásokra és vallási szokásokra asszociáltak. Kimondottan pozitív és negatív belső tulajdonságot már kevesebben említettek: a válaszadók nagyjából tizedének a »tanult«, »összetartó«, »okos« jelzők, ugyanekkora hányadának pedig a »kapzsi«, »hataloméhes«, »másokat semmibe vevő« minősítések jutottak eszébe.”
Azóta megnéztem az új tévé pár szedett-vedett műsorát. Nem értem pontosan az állami támogatás okát. Biztosan erre van nekünk szükségünk?
