Miért kesereg Kövér László?

2007-ben a pártok elkapkodva ratifikálták a lisszaboni szerződést. A Fideszt sem lehetett meggyőzni.

Egész oldalas interjú jelent meg Kövér Lászlóval a Magyar Időkben szombaton. A lap azt írta, az Országgyűlés elnökével készített ünnepi beszélgetést, ám elolvasva az egészet nem a tekintélyes közjogi méltóságnak, inkább a Fidesz-választmány állandóan goromba elnökének véleménye ismerhető meg a szövegből. Ilyen az a jól ismert szólam, hogy ma az európai demokratikus intézményeket meghatározó elitek jelentős része annak a globális háttérhatalomnak a megvásárolt, függőségben tartott ügynöke, amelynek a most zajló folyamat az érdeke, és amely számára csak idejétmúlt korlátként értelmezhetők a nemzeti keretek. És az is, hogy Magyarország közvetlen ellenfele a brüsszeli bürokrácia, az Európai Bizottság, amely felhatalmazás nélkül a politika alakítójává akar válni. Amely túllépi a hatáskörét, semmibe veszi az uniós normákat, miközben egyes tagállamokra, például hazánkra és Lengyelországra mutogat azzal, hogy mi nem tartjuk be az EU jogszabályait.

Ezek elképesztően súlyos vádak egy nemzeti parlament elnökének szájából, feltétlenül az Európai Bíróság előtt tisztázandó mindegyik. Ennek hiányában vagy a napilap tüntette föl tényleg rosszul a nyilatkozó minőségét, és Kövér László választmányi elnökként, a többi kormánypárti politikussal azonos módon, a számukra előre megírt szöveget hívta elő memóriájából, vagy a magyar Országgyűlés elnökeként nem tisztázta magában a státusát és minden más beosztásától független közjogi felelősségét.

Az uniós intézményekről szóló vádakról szólva felvetődik még valami. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Fideszt évtizedek óta vezető politikusok – Kövér Lászlóval egyetemben – szinte kivétel nélkül jogászok. Az Európai Unió jogi alapja, működése számukra nem lehetett és ma sem lehet meglepetés. 2007-ben, amikor a parlamentben ellenzékként megszavazták az uniós intézmények korszerűsítését szolgáló, mai működését meghatározó lisszaboni szerződés ratifikálását, pontosan tudták, mire mondanak igent. Annak ellenére nyomták meg a gombot, és kényszerítették erre egész frakciójukat, hogy – kétharmados törvény lévén – a javaslat elfogadását meg is akadályozhatták volna. Hiszen azt már a szemkilövető Gyurcsány Ferenc miniszterelnök terjesztette be. Ráadásul a szerződés százötven oldalas szövegét és a négyszáz oldalra rúgó mellékleteket a képviselők a szavazás előtt meg sem ismerhették, hiszen csak a frakcióvezetőknek, az érintett bizottsági elnököknek és a független képviselőknek jutott belőlük, nekik is csupán egyeztetett példányszámban. Azaz az információhiány tökéletesen meg volt szervezve.

Ha Kövér László igazat állít az EU intézményeiről, akkor az ellenzékben lévő Fidesz jó indokkal és időben szabhatott volna gátat annak, hogy ez a helyzet kialakuljon. Megóvhatta volna Magyarországot attól, hogy az európai uniós intézmények és a brüsszeli politikai elit kiszolgáltassa a háttérhatalmaknak. A Fidesznek azonban esze ágában sem volt így tenni. Nemhogy nem akadályozta – mint például az írek és a csehek –, de nem is tiltakozott ellene. Tökéletesen egyetértett a szavazás kör lményeivel: „A sürgős tárgyalás és a napirendi javaslat kiegészítésének indoka az, hogy [ ] Magyarország azzal, hogy elsőként ratifikálhatja a dokumentumot, világosan kifejezi integrációs elkötelezettségét, egyúttal pedig pozitív jelzést küldhet a többi tagállamnak is.”

Az uniós országok parlamentjei közül a magyar Országgyűlés lihegve, kormánypártostul, ellenzékestül elsőként fogadta el a lisszaboni szerződés ratifikálását. Amelyről tehát valójában azt sem tudta, mi fán terem, s amelynek következtében az unió ma pontosan olyan, amilyen. Kövér László azóta sem nyilatkozta, hogy az akkor rossz ötlet volt. Nyavalygás helyett ideje lenne inkább utat keresnie Magyarországnak, elmélyülve az érdekérvényesítés más, hatékonyabb és korszerűbb módszereiben.