„Németországot hozza fel az akadálymentesítés jó példájának, ahol rehabilitáción járt.
– Egy barátom megjegyezte, milyen sok odakint a mozgássérült. Pedig egyáltalán nem több, mint itthon, csak többen mennek ki az utcára.” (Herczeg Szonja – Molnár Csaba: Hosszú lépcső)
Ez csak egy a sok figyelemre méltó mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Keresse hétvégén az újságárusoknál!
Till Attila keserédes akcióvígjátékában, a Tiszta szívvel című filmben három kerekesszékes férfi még a bérgyilkosságtól sem riad vissza, hogy valóra váltsa álmait. A rendezőnek sikerült elérnie, hogy a csöppet sem vidám téma ellenére felszabadultan nevetünk, miközben számos – eddig talán kevéssé köztudott – részletet ismerhetünk meg a mozgássérültek világából. De hogyan élnek társadalmunkban azok, akiket mozgásukban korlátozott a sors? Személyes példákon keresztül mutatjuk be, hogyan látják ők a többieket – s hogyan látja őket a nem sérült többség.
Kerekesszékesek pisztollyal? Nagyot csalódik, aki Till Attila második játékfilmjétől olcsó rötyögtetést vagy hatásvadász könnyfakasztást vár. Helyette zabolátlan, felszabadító erejű humor, remek párbeszédek és valóban mély érzelmek mozgóképes kémiáját kínálja a Tiszta szívvel. Thuróczy Szabolcs mellett két mozgáskorlátozott civil, Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám hiteles alakítása teszi élménnyé az akciódús mozit, amely tényleg hatásos kiállás amellett, hogy lehetőségeink határait csak részben szabhatják meg a külső körülmények.
A Fővárosi Ítélőtábla szerdán másodfokon tényleges életfogytiglanra súlyosbította a szerb Dragan B. ítéletét aki hajléktalantársaival Csepelen legalább öt ember halálát okozta. A bűncselekményekre az után derült fény, hogy az élve elásott M. Mátyás kiásta magát, elszaladt, és feljelentette a tetteseket. A férfi a magyar sajtóban csak nálunk és egy azóta megszűnt hírportálon szólalt meg – mi ismét megkerestük.
Mariann vagyok, Pisti nővér felesége – így szokott az asszony bemutatkozni a kalocsai kórház krónikus belgyógyászati osztályán a betegeknek, miután a paskolásra előtűnő vénába belenyomja az injekciós tűt. Pisti nővér nevének hallatán mindenki mosolyog, mert nála kíméletesebb ápoló talán nincs is a földkerekségen. Mariann nővér és Pisti nővér, vagyis a Fekete házaspár évtizedek óta emeli, forgatja a betegeket, kanült helyez, injekciózik, gyógyszert adagol. Vajon mi tartja őket a magyar egészségügy rendszerében?
Ha nem lett volna akkora marhaság a szocialista realizmus, ma talán irodalmárként tevékenykedne Orosz István grafikus, rajzfilmrendező. A hatvanöt éves művész nem szeret direktben politizálni, bár az általa rajzolt hurkás katonatarkó egykor az egész kelet-európai rendszerváltás szimbólumává vált. Vigyázat, a nyugalom felkavarására alkalmas sakkpartik következnek!
A nácik egyik legsátánibb bűne, hogy létrehozták az auschwitzi „sonderkommandót” – véli Gideon Greif történész-újságíró. A sonderesek olyan kiválasztott zsidók voltak, akiknek a vetkőzőtől a gázkamrán át a kemencéig kellett segédkezniük az SS katonáinak. A gyilkosságokban nem vettek részt, de az áldozatok eltüntetését, ha életben akartak maradni, nekik kellett elvégezniük. Greif számos interjút készített a kommandó egykori tagjaival. Könnyek nélkül sírtunk című kötete, amely a Saul fia című Oscar-díjas magyar filmet ihlette, Szántó Judit fordításában most magyarul is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában.
A világ legnépszerűbb természetfilmese május 8-án, vasárnap tölti be a kilencvenet, de esze ágában sincs leállni. Ugyanúgy folyamatosan szerepel a BBC dokumentumfilmjeiben, mint hatvan éve. Ugyanolyan örökkévalónak remélt brit ikon, mint a nála 17 nappal idősebb II. Erzsébet királynő. De az örökkévalóság egyszer véget ér. Vajon megmarad Attenborough nélkül a tévés természetfilm?
