Lengyel elnök

Kösz, Putyin – mondhatnánk ironikusan, ha lenne még kedvünk ironizálni az ukrán–orosz konfliktussal és az Európai Unióval kapcsolatban.

Anélkül, hogy túlértékelnénk az Európai Tanács elnöki posztját és általában a bürokratikus gúzstól szenvedő uniós intézmények vezetőinek mozgásterét, megkockáztatjuk: ha a föderalista nézeteket valló luxemburgi Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöksége Budapesten rossz hírnek számított, akkor Donald Tusk megválasztása jó döntésként fogadható. Az utóbbi időben megjelenő külpolitikai hangsúlykülönbségekkel együtt a magyar–lengyel kapcsolat rendkívül korrekt, bizalmi volt a Tusk-kabinet közel hétéves tevékenysége alatt. Varsó – érthető középhatalmi ambíciói mellett – mindvégig erősítette a visegrádi együttműködést, s közben nyíltan vállalta az ütközést Brüsszellel, ha nemzeti érdekei úgy kívánták.