A történet nem azért fontos, mert jelentős eseményhez kötődne – senki nem emlékszik már, mi volt abban a beszédben, csak egy normál politikai hír volt –, hanem mert jól mutatja, miként sikerült befolyásolnia a médiát Hillary Clinton emberének és közvetetten magának az elnökjelölt-aspiránsnak. Reines ennek révén pozitív kapcsolatot alakított ki egy-két újságíróval, az „erős” jelző Clintonnal kapcsolatban pedig cirkulált kicsit a neten – ahogy a Gawker kimutatta. Jól mutatja azt is az eset – ahogy a The Washington Post bloggere, Erik Wemple is megjegyezte –, hogy Clintonék annyira rá voltak pörögve, hogy jó médiája legyen a külügyminiszternek, hogy akár egyetlen pozitív jelzőért is kockáztattak.
A tekintélyes fővárosi lap egy másik szerzője, Callum Borchers pedig arra mutatott rá, hogy a most nyilvánosságra került levélváltás végre ráirányítja a figyelmet a washingtoni média intézményes problémájára, a tranzakciós újságírásra. Borchers cikkét így zárta:
„Egyelőre csak egy politikai aktor és két riporter közti levélváltások vannak a birtokunkban. [ ] De nehéz lenne biztosan állítani, hogy ezek elszigetelt esetek voltak. Úgy tűnik, hogy a Gawker levelenként lassan feltárja a washingtoni újságírás csúf oldalát.”
