Ezért írtak szépeket Clintonról

Információval „fizette le” a mostani elnökjelölt-aspiráns embere a The Atlantic szerkesztőjét 2009-ben.

Földi Bence
2016. 02. 12. 19:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Egyesült Államokban a republikánus Carly Fiorina kiszállásával a demokrata Hillary Clinton maradt az egyetlen női elnökjelölt-aspiráns. Clinton szimpatizánsai gyakran vádolják meg a médiát azzal, hogy túl szexistán, negatívan és nem méltányos módon tudósítanak az első Obama-kormány külügyminiszteréről. Ám Clintonról kiderült, hogy képes befolyásolni a róla megjelenő cikkeket.

A Gawker ugyanis közérdekűadat-igénylés révén megszerzett egy 2009-es levelezést, amely a The Atlantic akkori politikai szerkesztője, Marc Ambinder, valamint Clinton szóvivője, tanácsadója és mindenese, Philippe Reines között zajlott. Ambinder egy olyan beszéd teljes szövegét akarta megszerezni, amelyet Clinton a külügyi bizottság előtt mondott el. Reines feltételhez kötötte ennek átadását, ezt Ambinder leokézta. Ezt követően futottak be a feltételek: Clintont izmosnak vagy erősnek kellett leírni a készülő cikkben; jelezni kellett, mely küldöttek milyen ülésrendben ültek, és érzékeltetni kellett, hogy ez nem véletlen; valamint el kellett hallgatni, hogy zsarolás útján jutott az információhoz. Ambinder válaszában azt írta „vettem”, majd minden így is történt: a cikkben egy ponton erősnek nevezték Clintont, és részletezték az ülésrendet is.

A Gawker elérte Ambindert – aki azóta már nem a The Atlanticnél dolgozik –, az újságíró azt mondta, hogy „kényelmetlenül éreztem magam, és ma is így érzek emiatt”. Kijelentette, hogy amikor ránéz azokra a levelekre, eszébe jut, miért hagyta ott az egészet. Elmondása szerint nem a portál hajszolta bele abba, hogy eleget tegyen a zsarolás feltételeinek. Hozzátette: minden újságírónak, aki valamilyen szinten kapcsolatba kerül a hatalommal – amely esetleg információkat szolgáltat valamiért cserébe –, hallgatnia kell a megérzéseire, és el kell távolodnia a hatalomtól.

A portálnak egyébként rövid időn belül ez a második ilyen leleplezése: miután megszerezte Reines médiával folytatott levelezését, már publikált egy cikket, amelyben egy 2010-es levélváltást mutatott be. Itt Mike Allen, a The Atlanticnél talán még tekintélyesebb Politico reggeli hírlevelének, a Playbooknak a szerkesztője fogadott el tanácsokat Reinestől arra vonatkozóan, miről tájékoztassák az olvasókat. Egy Chelsea Clinton-interjút kért a Allen 2013-ban cserébe, ám ebből végül nem lett semmi.

A történet nem azért fontos, mert jelentős eseményhez kötődne – senki nem emlékszik már, mi volt abban a beszédben, csak egy normál politikai hír volt –, hanem mert jól mutatja, miként sikerült befolyásolnia a médiát Hillary Clinton emberének és közvetetten magának az elnökjelölt-aspiránsnak. Reines ennek révén pozitív kapcsolatot alakított ki egy-két újságíróval, az „erős” jelző Clintonnal kapcsolatban pedig cirkulált kicsit a neten – ahogy a Gawker kimutatta. Jól mutatja azt is az eset – ahogy a The Washington Post bloggere, Erik Wemple is megjegyezte –, hogy Clintonék annyira rá voltak pörögve, hogy jó médiája legyen a külügyminiszternek, hogy akár egyetlen pozitív jelzőért is kockáztattak.

A tekintélyes fővárosi lap egy másik szerzője, Callum Borchers pedig arra mutatott rá, hogy a most nyilvánosságra került levélváltás végre ráirányítja a figyelmet a washingtoni média intézményes problémájára, a tranzakciós újságírásra. Borchers cikkét így zárta:

„Egyelőre csak egy politikai aktor és két riporter közti levélváltások vannak a birtokunkban. [ ] De nehéz lenne biztosan állítani, hogy ezek elszigetelt esetek voltak. Úgy tűnik, hogy a Gawker levelenként lassan feltárja a washingtoni újságírás csúf oldalát.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.