Kényelmetlen érzésekkel ültem le hétfő este az Ádám keresi Évát című valóságshow elé, feszengtem, mint Habony Árpád a drogprevenciós konferencián. Mit keresek én itt, miért akarok himbálózó hímtagokat és lötyögő melleket bámulni, és egyáltalán, ki akarhat ilyesmit főműsoridőben egy kereskedelmi tévén? Ilyen nehéz idők jönnek? Úgy tűnik, már nem elég, ha néhány büszke bunkót összezárnak egy karib-tengeri villában, hogy halálra idegesítsék egymást. Ide több kell. Meztelen társkeresőre van szükség, amelyben a versenyzők – szinte hihetetlen – az igaz szerelmet keresik. És nem is akárkik keresik a szerelmet, hanem Ádám és Éva.
Visszatértek hát a paradicsomba, eldobták ruháikat, és vele a szégyenérzetüket is: vagyis a bűnbeesés meg van bocsátva, minden frankó, kezdhetjük az egészet elölről. Már ha a Viasat3 logikáját követjük. És mi mást követhetnénk, akármerre nézünk, reklámokból, hirdetésekről, óriásplakátokról ugranak ránk a meztelen emberek. Az intim részeket persze a megfelelő idézetekkel kitakarják: „Lehetnél a lelki társam”, „Hűséges típus vagyok”, „Gyakran jársz ide?” A helyzet tehát egyértelmű. A készítők kiválogattak néhány szerencsétlen exhibicionistát, akik egyszerűek, mint a sámli, hogy aztán jól kiröhöghessék őket. Mindenki tudja, hogy ez a műsor nem a szerelemről, hanem a nemi szervekről szól. De akkor mégis miért kell belekeverni a teremtést?
Rövid előjáték után kisvártatva megérkezik az első (ember)pár. Külön-külön tutajjal közelítik meg az Indiai-óceánon található lakatlan szigetet – remélem, a Margit hídnál rakták őket vízre még az év elején. Ledobják a ruháikat, kiúsznak a partra, és egyből – zuhanyzás nélkül – egymásra találnak. Aki úszott már (meztelenül) a tengerben, az tudja, hogy a sós víz marhára tud csípni egy idő után, ha nem öblíti le az ember. Persze így autentikusabb. Jön József (a barátainak csak Josie), az izmos ipari alpinista és Anett, az ügyintéző. Tetszik a vizes hatású hajad – mondja Jóska, nekem meg a szemed – válaszol Anett. Kész. Mindehhez a kommentátor úgy magyaráz, mintha az üregi nyulak szaporodását közvetítené kisiskolásoknak.
Tőle tudjuk meg, hogy Ádámunk és Évánk a Szerelem szigetén ismerkedik éppen, miközben a Csábítás partjára megérkeznek a vetélytársak, az új Évák: Kloé, a DJ és Petra, a szoláriumi asszisztens, aki később bevallja, hogy nem tud úszni – de akkor mi az édesanyád úristenit pancsikolsz az óceánban, drágám? Persze ha nem jutott volna ki a partra, szegényebbek lennénk a műsor legmélyebb gondolatával. „Nemcsak a külső számít, fontos a belső is, de hát a belső a külső” – mondja a lány, megválaszolva a filozófia történetének legfontosabb kérdéseit. Kierkegaard, Nietzsche és Heidegger elbújhat két szilikonmell mögé. Merthogy Petra jelentős része műanyag, és erre felettébb büszke: „Tökéletesek a cickóim, mert hát szilikon.” Nem is zavarja a meztelenkedés.
Apropó meztelenkedés, a Viasat3 online felmérést készített, amely szerint a magyar férfiak majdnem háromnegyede, a nőknek pedig csaknem a negyede vállalná a meztelenrandevút. Vagyis minden rendben, igény lenne erre a műsorra. A baj csak az, hogy a népi bölcsesség szerint rossz jel, ha egy pornófilmnek és a meztelen-valóságshow-nak története van. Mire fel a körítés, ha mindenki cicit akar látni?
A sziget paradicsomi: a tenger mélykék, a homok aranyló, a növényzet dús, mint Kövér László bajusza, minek ebbe belerondítani egy unalmas történettel? Mert sajnos a meztelenség két perc után jelentését veszti. Nem látunk mást, mint csupasz példányokat, ahogyan fel-alá grasszálnak a homokban, és kimérten dörzsölik össze a rendelkezésre álló néhány agysejtjüket. Egy idő után már csak abban bíztam, hogy az erdőből hirtelen előbukkan Sir David Attenborough, és fojtott hangon előadja, hogyan közelít a nőstényhez a hím. De nem jött. Maradt hát Jóska, aki Petrát választotta maga mellé egy napra.
Randevújuk részeként fel kellett öltözniük. Vajon azért, hogy kiderüljön, így is tetszenek-e egymásnak? És ezzel a Viasat3 torkon is ragadta a korszellemet. Kifordul magából a világ. Persze mondhatnánk, hogy mindannyian a teremtéstől jutottunk el a ruhákig, de inkább ne mondjuk. Mert ennek a műsornak semmi köze Ádámhoz és Évához. A kereskedelmi tévék a saját képükre és hasonlatosságukra alkotják meg a nézőt. Ebben az univerzumban pedig az első emberpár valóban egy izompacsirta és egy szoláriumi asszisztens.
