Mindezek után komikusan hatott, hogy a migránsokra fókuszálva Bayer épp kedvenc közhelyét, a Valóság nevű nagybácsit emlegette az értelmiség és Merkel kapcsán, ám Lánczi hízelgése ért tíz pontot: „Te jobban ismered a 20. századot, mint én, jártál azokon az emblematikus pontokon, ahol milliókat mészároltak le, gulág és társai” – mondta a műsorvezető szemébe, s kibírta röhögés nélkül. Sőt, ekkor egészen belemelegedett, s en bloc lekommunistázta a nyugat-európai értelmiséget. Lánczi szerint a nyugati értelmiség pontosan tudta, Sztálin hogyan mészárolja le a gulágon még a hithű kommunistákat is, de nem érdekelte, mert szentül hitt abban, hogy a kommunizmus majd jó lesz. „Ma ugyanez a vakhit mozgatja a nyugat-európai értelmiség egy jelentős részét. Látják a valóságot, de mit nekik a valóság, ha nekik eszméik vannak. S a téveszméket bal- és jobboldalon egyaránt osztják” – így Lánczi.
A politikai elemző állította: a franciák több mint 80 százaléka szerint polgárháború törhet ki a hazájában, s a feszült helyzetet csak Nicolas Sarkozy menedzselheti majd új elnökként. Hogy miért, nem indokolta – azt pedig elfelejtette megemlíteni, hogy a Danube Business Consulting Sarkozynek is ad tanácsokat. Ám Lánczi szerint a szellemi elit vasmarokkal fogja az egész francia közvéleményt, ezzel nagyon nehéz dolga lesz Sarkozynek. Ha hatalomra kerül, minden rendpárti intézkedését meg fogja támadni. Lánczinak nem tűnt fel: van némi ellentmondás az állítólagos 80 százalék félelme és a szellemi elit vasmarka között.
A műsor végére jött a csúcspont: a páros háborús veszélyt vizionált Magyarországra, s Lánczi végre kárhoztathatta a kormány bírálóit is, állítván: csak az Orbán-kabinet képes szuverén államként megőrizni az országot – ami fontosabb az egészségügynél és az oktatásnál is. (Aki a kormányt támadja, Magyarország függetlenségét veszélyezteti.)
Ami a szuverenitásunkat illeti: a kormány szabad utat ad az Európai Unió és Kanada közötti szabad kereskedelmi megállapodásnak, s eddig 18 ezer külföldi vásárolhatott letelepedési kötvényt. Csupa gazdag ember – s talán nincs köztük túl sok kritikus értelmiségi.
Jó reggelt, Kambodzsa!
