Mindez páratlanul érzékeny látásmódot biztosít, amely a jelenlegi sorozat esetében különösen fontos, hiszen a napjainkban szinte tabusított, a kórházi falak közé száműzött szülés témáját másként aligha lehetne bemutatni. Nézőként végig úgy érezhetjük, mintha jelen lennénk, ám ottlétünk a bemutatott történet természetes részének tűnik.
A képsorok ugyanis azon túl, hogy a szülés aktusának különbségeit hangsúlyozzák (eltérő helyek és kultúrák), képesek bemutatni az élet egyformaságát – hiszen a születés pillanatában mindenki egyenlő –, s így az elfogadást, az emberséget, egy fiatal pár egyedi történetét jelenítik meg a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon. Egy vajúdó anya, egy aggódó apa, két nyugodt és profi bába és egy újszülött. A születés testnedvekben ázó tárgyilagossága és csodája. Vagyis maga az élet, semmi más.
