Amikor száz évvel ezelőtt a francia jogász, Francois-Georges Picot és a brit diplomata, Mark Sykes aláírta azt a titkos megállapodást, melyben a nyugati hatalmak felosztották egymás között az Oszmán Birodalmat, még nem tudták, hogy ezzel egy egész térséget tesznek életképtelenné és instabillá a jövőben.
Az 1916. május 16-án jegyzett egyezmény értelmében az angolok kapták volna a mai Jordánia és Dél-Irak, valamint Haifa területét, a franciáké pedig Anatólia délkeleti része, Észak-Irak, Szíria és Libanon lett volna, Palesztinát pedig közös felügyelet alá helyezték. A térség népeivel, politikai vezetőivel semmit nem egyeztettek, így miután a szovjetek 1917-ben közzétették egykori szövetségeseik egyezményét az orosz sajtóban, az arabok hite azonnal megingott a szövetségesek céljait illetően.
Azonban ez már nem akadályozta meg a briteket és a franciákat abban, hogy érvényt szerezzenek az egyezményben foglaltaknak, így a politikusok szignójával ellátott térkép a jövőben a fennálló határok alapja lett: a kurdok és a libanoni maroniták nem kaptak saját államot, de még a cionisták is csak egy kis darabkát kaptak Palesztinából.
Az 1916-ban megrajzolt határvonalak egy része ma is létezik: Szíria Jordániával és Irakkal közös határait a titkos paktumban állapították meg (a térképen ez az A és a B terület közti sáv). Ennek következményei továbbra is kihatással vannak a régió mindennapjaira: a szír–iraki határon az Iszlám Állam kívánja felülírni a status quót oly módon, hogy az elmúlt két évben egységes államba, méghozzá egy kalifátusba szervezte a meghódított szíriai és iraki területeit.
