Az 1956-os forradalom és szabadságharc, pontosabban annak keserű utóélete volt a Magyar Nemzeti Levéltár és az Újkor.hu történelmi portál által szervezett Levéltári délutánok című előadás-sorozat újabb felvonásának témája. A megtorlás jogi hátteréről Mikó Zsuzsanna, a levéltár főigazgató-helyettese adott körképet: az előadó a téma szakértőjének számít, hiszen tavaly jelent meg ezzel kapcsolatban A terror hétköznapjai – A kádári megtorlás 1956–1963 című könyve. A felvezetőben Mikó arra tért ki, milyen felelőssége volt a rendszerváltás után az államnak azokkal szemben, akik elszenvedték a jogsértő eljárásokat a forradalomban való részvételük miatt. Nagy Imre és társainak pere csupán a jéghegy csúcsát jelentette, hiszen a megyei levéltárak ötvenezernél is több büntetőügy iratanyagait őrzik. (Ezek jelenleg 1963-ig vannak feldolgozva.) Az államnak 1989 után nemcsak az jelentett problémát, miként kárpótolja a sokszor nevetséges ürüggyel elítélteket, de a végzések felülvizsgálata is irgalmatlan feladatot rótt volna a törvényszékekre.
Emellett azokkal is foglalkozni kellett, akik tevőleg részt vettek a megtorlásban – ezt azonban a mai napig nem sikerült kellő hatásfokkal végrehajtani, a lex Biszkuként is ismert, az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét kimondó 2011-es törvény ugyanis megkésett intézkedés volt. Már csak amiatt is, mivel magát Biszku Bélát sem sikerült ennek alapján jogerősen elítélni, hiszen az idős vádlott a tárgyalás során elhunyt.
Az intézkedések ellentmondásosak voltak. Az 1957-es politikai bizottsági ülésen kiderült, a forradalomban zömmel olyanok vettek részt, akikre az államhatalom építeni kívánt, vagyis munkások és parasztok. Így számukra enyhébb ítéleteket hoztak, az ellenségként kezelt társadalmi rétegeket (arisztokratákat, iparmágnásokat, értelmiségieket) koholt vádak alapján citálták bíróság elé. A forradalom napjaiban tartott baráti összejövetel például „horthysta reakciós elemek ellenforradalmi szervezkedését” jelentette, és súlyos büntetést vont maga után. De elítéltek olyanokat is, akik a meghurcolt Mindszenty József bíboros angyalföldi átutazásakor meghúzták a harangot.
– A megtorlás keretében zajló perek feldolgozása és megértése azért is lényeges, mert sokaknak kellett hallgatásba burkolózniuk emiatt, számtalan család ment tönkre – mondta Mikó Zsuzsanna. Hozzátette, hajlamosak vagyunk nosztalgikusan tekinteni a Kádár-rendszerre, pedig a gulyáskommunizmus évei alatt tízezrek szenvedtek börtönben. A szakember azt is elmondta, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával tervben van egy olyan adatbázis létrehozása, amely megkönnyítené az egyes bírósági ügyek kutatását.
